A XV. századi Peking (Beijing) mértani közepén kezdte meg palotája építtetését Junglö (Yongle) császár, a Ming dinasztia harmadik uralkodója. Az építkezés 14 évig tartott, és több mint egymillió mesterember és segéd dolgozott rajta. Így készülhetett el a több mint 800 épületből, 9000 szobából álló palotakomplexum, a Tiltott Város, ami évszázadokon át a kínai császárok otthona és uralkodói székhelye lett.

^[1]

Az uralkodó engedélye nélkül csak a kiváltságosok juthattak be a Tiltott Városba. A mindenkori császár nyugalmát és biztonságát vastag, bíborvörös falak és több kilométer hosszú árokrendszer védte. Bár az 1912-es forradalom hivatalosan lemondásra kényszerítette Pu Jit (Puyi), az utolsó Csing (Qing) dinasztiabeli császárt, továbbra is a Tiltott Városban maradhatott.

^[2]

Kína köztársaság lett, fejlődött, modernizálódott, de a még mindig gyermek Pu Ji mindebből mit sem észlelt. A város falain belül még mindig császárként tisztelték, a kapukat azonban nem léphette át.1924-ben Kína politikai színterén újabb változások következtek be, s az új vezetés családjával együtt elűzte a Tiltott Városból az egyébként is csak jelképes hatalommal bíró, még mindig csak 18 éves császárt. Pu Ji kezdetben nagyon élvezte újonnan nyert szabadságát, de hamar kiderült, hogy nem tud élni vele. Élete hátralevő részében is bábu maradt – előbb a japánok, majd bebörtönzése után a helyi hatalom kezében. A sors fintora, hogy néhány évvel a halála előtt egyszerű turistaként tért vissza egykori otthonába, melynek majdnem egész területét múzeummá alakíttatta át a kínai kormány. A világ legnagyobb fennmaradt palotaegyüttese 1987 óta a világörökség része, és ma is szinte eredeti állapotában áll nyitva a nagyközönség előtt.