India az istenek birodalma, számos vallás szülőhazája. Itt látta meg a napvilágot a hinduizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus, a szikh vallás. India ad otthont a világ második legnagyobb muszlim közösségének, de él még itt 25 millió keresztény is. És akkor még nem említettük a kicsi, de tekintélyes párszi közösséget, a zsidókat és a számtalan törzsi vallást.

Nyugodtan mondhatjuk: Indiában a világ valamennyi, ismertebb vallása jelen van. A különböző vallási kisebbségeknek az alkotmány igyekszik garantálni jogaikat, ám az együttélés néha társadalmi és politikai feszültségek forrása. A szubkontinensen a vallás több mint istenhit, hiszen a hétköznapi élet szerves, elengedhetetlen része. Meglepő viszont, hogy a hétköznapi szokásokhoz képest az, amit mi európai fejjel vallási rituálénak tartanánk, majdnem másodlagos szerepet kap. Nem annyira az a lényeg, hogy melyik istenhez imádkozunk, sokkal inkább, hogy mi a nevünk, hogyan öltözködünk, mit eszünk, melyik írást használjuk, kivel érintkezünk.

^[1]A nyugati országokból jövő látogatók közül sokan keresik India híres spiritualitását. Az évezredes spirituális bölcsesség ma is megvan, ám a mindennapi életben az indusok nagyon is praktikusan szemlélik a világot. A modernitás és a hagyományos életforma elemei remekül megférnek egymással. A hindu software-mérnök reggel, munkába indulás előtt még elvégzi az áldozatot a házi oltár előtt, a múzeumigazgató a vacsorájából néhány falatot felajánl a lakás egyik frekventált helyén álló Ganésa-képmásnak. Mindezt komolyan teszik. Hisznek abban, hogy ez így a helyes. Fel sem merül bennük, hogy másképpen is lehetne.