Közép-Európa nagyvárosai szép fokozatosan felzárkóznak népszerűségben a legnyugatibb testvér, Bécs mellé. Prága, Budapest és Bécs ma már egyformán kedvelt a világ minden részéből a térségbe érkező turisták körében. Akiben azonban még él a felfedező szellem, az másfelé veszi az irányt: Dél-Lengyelország nagy múltú történelmi és kulturális központja, Krakkó első alkalommal leveszi lábáról az ide érkezőket, de még a sokadik látogatásra is tartogat meglepetéseket kedvelői számára.

Évszázadok emlékei a főtéren

Krakkó legpatinásabb városrészeit a város szívében, egymás közelében találjuk. A Rynek nevű főtér – amely belvárosi sétánk kiindulópontja is lehet – a középkori Európa legnagyobb tere volt. A Ryneket olyan történelmi jelentőségű épületek veszik körbe, mint a gótikus stílusban épült Mária-templom, a Posztócsarnok, a Városháza vagy a kis Szent Adalbert-templom, amely Lengyelország román kori építőművészetének egyik legrégebbi emléke. A tér központi részén hosszan terül el a híres Posztócsarnok – amelynek története a XII. és a XIII. századra nyúlik vissza – csúcsíves árkádjaival és az épületet díszítő, kőből faragott emberfejekkel. A „kereskedelem katedrálisának” is nevezett középkori eredetű kereskedőcsarnok földszintjén ma krakkói kézművesek és iparosok árulják portékáikat, az emeleten pedig a Nemzeti Múzeum egyik kiállítása látható.

^[1]

Dombtetőről tekint le a királyi vár

Ha teleszívtuk magunkat a Rynek különleges hangulatával, induljunk tovább a főtérről a Grodzka utcán át a Wawel dombon emelkedő királyi várhoz, amelyet a Visztula kanyarulata ölel körbe. A Piast királyok vára és a székesegyház a város fölé magasodó mészkőszirten épült, történelme az 1000-es években indul. Itt koronázták meg a lengyel királyokat és számos fontos döntés született falai között. A Wawelhez fűződik a híres tűzokádó sárkány legendája is, aki egykor állítólag a várdomb alatti barlangban éldegélt. A vár és a város aranykora a 16. századra esett, amikor I., majd II. Zsigmond uralkodók meghívására olasz építészek és festők érkeztek Krakkóba, hogy pompás reneszánsz kastéllyá alakítsák át a várat.

^[2]

Sóbánya és világörökség

A város felfedezése után érdemes Krakkó környékére is kirándulni. A várostól délkeleti irányban, fél órás autóútra fekszik a 700 éves Wieliczka sóbányája, amely a várossal egyetemben ma már a világörökség része. A víz és a levegő nagyszerű munkát végzett az üregekben, ugyanis együttes erővel változatosabbnál változatosabb alakzatokat faragtak ki a kamrák sókristály falaiból, a föld alatti termeket összekötő bányafolyosók végén pedig sós tavakat találunk. Itt, mélyen a föld alatt még egy gyógyszanatórium is működik, ahol különféle légző, és mozgásszervi illetve reumás betegségeket gyógyítanak.

^[3]