Tíz év hosszas várakozás után az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta nevű űrszondája elérte a tervezett célpontot, a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstököst. Az űrszonda kamerája által készített első képeket egy kutatócsoport magyar tagja elemezte.

 A szondát 2004. március 2-án indította útjára egy Ariane–5 típusú, legerősebb európai hordozórakéta, melynek következtében a  Rosetta ^[1] több mint tíz évig repült a bolygók között. Közel 6,4 milliárd kilométert tett meg, és ötször is megkerülte a Napot. Háromszor a Föld, és egyszer a Mars mellett elhaladva a bolygók gravitációs lendítő hatását kihasználva indult tíz éven át tartó útjára.

A Rosettának sikerült 100 kilométerre megközelítenie az üstökösmagot, s közben OZIRIS nevű képfelvevő rendszerének köszönhetően folyamatos közvetítést nyújt, ami bárki által nyomon követhető az ESA honlapján.

A felvételeket Tóth Imre, űrkutató-csillagász, az MTA doktora vette szemügyre. A kutató a Földtől 6,4 milliárd kilométernyi távolságra fekvő üstökös geológiai adottságait figyelembe véve állapította meg, hogy mik lehetnének a landolás optimális helyszínei.