Egy korábban ismeretlen, óriási alakzatot fedezett fel Eduardo Herrán Gómez de la Torre kutató és pilóta a világhírű Nazca- vonalaktól nem messze, amelynek gigantikus méretű vonalas figurái a légi felvételeken is látszódnak, több kilométeres magasságból.

A Nazca-vonalak korábbi tagjainak korát 2000 évre becsülik, eredetükről azonban vitatkoznak a régészek. Azonban az biztos, hogy a misztikus alakzatok egy 60 méter hosszú és egy 4 méter széles kígyót, és egy igencsak terebélyes kolibrit ábrázolnak. Egy másik, Changuillóban felfedezett 35 méter széles és 60 méter hosszú rajzcsoport lámákat és egy madarat elevenít meg.

^[1]

A Nazca- vonalak 520 négyzetkilométernyi területet foglalnak el, és a régészkutatók alkotta elmélet szerint a helyiek időszámításunk előtt 500-tól kezdve, 1000 éven át dolgoztak e monumentális alkotásokon. Máig rejtély, hogy mi célt szolgálnak valójában, bizonyos elképzelések vannak csillagászati rituálékban használt szerepüket illetően.

Az állatokat, rovarokat és növényeket illusztráló vonalak  1994-ben kerültek fel az UNESCO világörökségi listájára.

Az újonnan felfedezett vonalak egy 210 méter hosszú alakot rajzolnak ki, amely egy csápokat viselő állatra emlékeztet, s leginkább egy homár képét idézi. A feltételezések szerint a rajz a jó termés reményének szimbólumaként szolgál, azonban sehol máshol nem található ehhez hasonló figura, továbbá az is tisztázatlan, milyen állatot ábrázol valójában.

A régészek keresik a bizonyítékot arra, hogy az új felfedezés a Paracas- kultúra része-e, amely időszámításunk előtt 800 és 100 között élte virágkorát a perui Ica régióban, és nagy hatással bírt a későbbi, az 1. században kiforró Nazca-civilizációra.