Az Inka Birodalom csupán néhány évszázadig virágzott Dél-Amerika területén, s ma már csak a romok mesélnek nekünk a rejtélyes civilizációról. Cikkünkben a titokzatos nép által hátrahagyott legérdekesebb helyszíneken kalauzoljuk végig az olvasót.
Az ősi indián civilizáció gyökerei a 13. század elejéig nyúlnak vissza, Peru területére. 1438-tól kezdve, Cuzco városától indulva a nép egyre nagyobb térségeket hódított meg, míg végül létrehozta a legnagyobb Kolumbusz előtti birodalmat Amerikában, mely magába foglalta amai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile több területét. A virágzás azonban kevés ideig, a spanyol konkvisztádorok megjelenéséig, mindössze 1532-ig tartott. Ma már csak a Dél-Amerikában található romok árulkodnak az egykori különleges és rejtélyes civilizáció titkairól.
Moray
Az Andok magaslatain elhelyezkedő Moray inka mezőgazdasági centrumként működött, ahol valószínűleg bőséggel termesztettek alkalmazkodó növényfajtákat. A helyszínen kör alakú, lépcsőzetesen emelkedő formáció látható, itt feltételezhetően a különböző éghajlati viszonyok hatásait vizsgálták, mivel az alsóbb szinteken mérsékeltebb hőfok uralkodott. A legalacsonyabb (150 métermélységű) és legmagasabb pont között hozzávetőleg15 Celsiusfokos hőmérséklet-különbség mutatkozott.
Winay Wayna
Winay Wayna egy domboldalra épült, kilátással az Urubamba-folyóra. Az inka úton haladva éppen beleütközünk, s csakúgy, mint egykor, ma is arra szolgál, hogy a megfáradt utazók pihenhessenek egy keveset a Machu Picchu felé tartva. Az épületkomplexumot lépcsőrendszerek kötik össze. Az egyes terasz-szerű struktúrák területén egykor növényeket is termesztettek.
Coricancha
A birodalom vallási és politikai központjában, Cuzco-ban található épület, eredeti nevén Inti Kancha („A nap temploma”) az Inka Birodalom legjelentősebb vallási helyszíneként szolgált. A falakat és a padlót egykor aranylemezek borították, az udvaron pedig szintén aranyból készült szobrok ékeskedtek. Hasonlóan sok más inka emlékhez, a spanyol hódítók lerombolták az épületet, helyén pedig keresztény templomot emeltek – ez a ma is megtekinthető Santo Domingo. A létesítmény hatalmas földrengéseket élt túl; az óriási, egymásba illeszkedő kőtömbökből emelt falak – melyeket az inkák szakértelmének köszönhetünk – még mindig masszívan állnak.
Llactapata
A kecsua nyelven „Magas Városnak” nevezett település 2840 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el az inka ösvény mentén. Egykor minden bizonnyal a növénytermesztés és –tárolás színhelye lehetett. A várost Manco Inca Yupanqui égette fel a spanyol konkvisztádorok elől való visszavonulás közben. Részben ennek az erőfeszítésnek köszönhetően a spanyolok sosem fedezték fel az inka utat, vagy az ösvény mentén található településeket.
Isla del Sol
A „Nap szigete” a Titicaca-tó déli részén terül el. A sziklás, dimbes-dombos sziget az inka hitvilág szerint az első olyan terület volt, mely felbukkant a nagy özönvíz után, s a Nap innen emelkedett fel, hogy újra bevilágítsa az eget. Az inkák úgy tartották, hogy az Isla del Sol a Napisten szülőhelye, így több szent terület is található itt, többek között a Szent Szikla, vagy a labirintus-szerűen megépített Chicana.
Sacsayhuaman
A Sacsayhuaman egy fallal körülhatárolt terület, magasan Cuzco városa felett. A központi várost puma alakban fektették le, mely az inka dinasztia jelképének számított. Az állat hasa a tulajdonképpeni főtér volt, a gerince a Tullumayo-folyó, feje pedig a Sacsayhuaman dombja. Itt három hatalmas, párhuzamosan elhelyezkedő mészkőfalat húztak fel különböző magasságokban. A szakemberek úgy vélik, a cikkcakkban húzódó falak a puma fogait reprezentálják. A legtöbb kő olyan szorosan simul egymásba, hogy egy szelet papír sem férne közéjük.
Pisac
A hely elnevezése kecsua eredetű, s magyarul foglyot jelent. Az inka tradíció alapján a településeket különböző madarak és állatok formájában építették fel, s az említett várost fogoly alakban emelték. A romok között katonai fellegvárak, templomok és lakóházak is találhatóak, ahonnan kilátás nyílik a Salkantay-hegység területén húzódó Sacred Valley-re. A szakemberek szerint Pisac a völgy déli bejáratát védte, valamint innen ellenőrzés alatt tarthatták az Inka Birodalmat és az esőerdőket összekötő utat.
Choquequirao
Az „Arany Bölcsője” nevet viselő romváros Cuzco és Apurimac határán fekszik, 3085 méterrel a tengerszint felett. A rom maga egy lépcsőformáció, mely 180 szintet köt össze. Choquequirao teljesen más stílusban épült, mint a híres Machu Picchu, és sokkal nagyobb területet ölel fel. Megközelítése csak gyalog vagy lóháton lehetséges – emiatt jóval kevésbé látogatott, mint az előbb említett másik inka romváros. Az út valóban fáradalmas és hosszú: Cachora-ból indulva akár négy napig is eltarthat.
Ollantaytambo
Ollantaytambo a Birodalom idején Pachacuti király uralkodói birtokaként szolgált. Ő építtette a várost, mely fontos vallási helyszínként is funkcionált. A spanyol hódításkor az ellenállás központja volt. Napjainkban hatalmas turisztikai vonzerővel bír, és az Inca Trail néven ismert túra gyakori kiindulópontja.
Machu Picchu
Talán a legszebb és legrejtélyesebb inka emlék a Machu Picchu, melyet 1911-ben fedeztek fel újból. Az inkák elveszett városa – valószínűleg nem véletlenül – alulról teljesen láthatatlan. Az itt élők a többi településtől teljesen függetlenül, elzárva is boldogulhattak: természetes források fakadnak a helyszínen, és mezőgazdasági termelésre is kiválóan alkalmas. Ennek ellenére a 15. században épült település valódi rendeltetése máig vita tárgyát képezi a tudósok körében. A Machu Picchu-t 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította, s 2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett. A romváros ma Peru leglátogatottabb turisztikai célpontja.
Forrás: Touropia
Képek: Flickr
Kapcsolódó cikkeink:
A világ 7 legjobb trekking útja
Egy lehetséges Eldorádó: Paititi
100 éve fedezték fel a Machu Picchu-t
Tüdőbeteg volt a feláldozott inka kislány
