December 21-hez közeledve, egyre több írás elemzi, hogy mi is következhet az ún. maja világvége, azaz a maja időszámítás állítólagos befejeződése után. Az esetenként szenzációhajhász tudósítások figyelmen kívül hagyják, hogy a maják időszámításában nem a világ, hanem csupán egy hosszú korszak ér véget, amelyet új időszak követ. A maja kultúra egyik legbecsesebb írásos emlékét, a történelemkönyvnek és próféciák gyűjteményének is minősülő Drezdai Kódexet digitálisan most bárki megtekintheti.
A drezdai kódex a Szász Állami és Egyetemi Könyvtár Humboldt gyűjeményének becses darabja
A drezdai kódex egyike az eddig ismert négy fennmaradt maja kézírásos könyvnek, amelyet 1739 óta – jelenlegi nevén – a Szász Állami és Egyetemi Könyvtárban őriznek. A maja világvégével kapcsolatos felfokozott érdeklődés miatt az elmúlt hetekben egyre többen keresik fel a könyvtárat, hogy a saját szemükkel is láthassák a kiállított becses relikviát. Igen sokan érkeznek külföldről, köztük jónéhányan az egykori maja birodalom területéről, Mexikóból és Honadurasból. Nem kell azonban feltétlenül Németországba utaznunk ahhoz, hogy alaposan szemügyre vehessük ezt a már-már kultikussá vált ősi könyvet. Az igazgatóság ugyanis a kéziratot feltöltötte a könyvtár honlapjára, amelyet ide kattintva ti is megtekinthettek!
A könyvtár közleménye szerint, a kiállított maja kódex december 21. után is megtekinthető lesz, tehát a maguk részéről a legkevésbé sem osztják az ún. maja világvégére vonatkozó interpretációkat…
A drezdai könyvtár világhírű gyűjteményének a Japán Palotának nevezett épület ad otthont
A kódex Chichén Itzá városából származik, és a legnagyobb valószínűség szerint egy jóval korábbi példány másolata, a 11. vagy a 12. századból. A kódex nem hagyományos formájú könyv, hanem egy több mint 3,5 méter hosszú, leporellószerűen összehajtogatott, 74 írásos és 2 üres oldalt tartalmazó tekercs. A kódex lapjait a yucatáni nyárfa kérgéből készítették.
A Drezdai Kódex néhány lapja. A kódex a dél-amerikai kultúrkör legrégebbi ismert kéziratos könyve
A hieroglíf írással készített könyv számos nagyobb, kézzel festett szövegközti ábrát is tartalmaz. Az eredeti példány valószínűsíthető keletkezési ideje a 24. oldalon található, amely – az autentikus írásmód szerint – 9.9.9.16.0, vagyis 1 Akhu és 18 Kayab, ami a Julián naptár szerint számítva Kr. u. 623. február 4.-ének felel meg. Az ezt megelőző dátumszerű utalások a múltra, az ezt követők pedig a jövőre vonatkoznak, tehát ez utóbbiak próféciáknak tekinthetők. A kódex 51. oldalától találhatunk leírásokat konkrét eseményekről, így például bolygó oppozíciókról (együttállásokról) napfogyatkozásokról, természeti, illetve társadalmi katasztrófákról. A kódexet a maja papok folyamatosan vezették, így a másolat keletkezése után is kerültek még bejegyzések a könyvbe, a legutolsó 1230 körül keletkezhetett. Egyes értelmezések szerint a kódex 13.0.0.0.0 bejegyzése, amely 4 Ahau és 3 Kankin, a „világvégének” aposztrofált 2012. december 21.-i dátumnak felel meg.
A maják erre az időpontra jelezték a Negyedik Teremtés (kezdő napja 4 Ahau 8 Cumku, azaz a Gergely naptár szerint Kr. e. 3113. augusztus 21.) végét, amely után az ötödik teremtés kezdődik, a maja hitvilág szerint. A Negyedik teremtés végére vonatkozó feljegyzést a kódex 74. oldala tartalmazza. Az ehhez csatolt képi ábrából, a sötét égből és földből, illetve a hatalmas esőzésből következtettek egyesek a maja apokalipszisre. Nem érintve a maja naptár pontatlanságait, amely alapján önmagában is megkérdőjelezhető a mai, modern naptárunkra „átváltott” december 21.-i dátum helyessége, a Drezdai Kódexben nincs szó a világ végéről, abban csupán egy új időszak eljöveteléről értekeznek az egykori tudós maja papok. A Drezdai Kódex, mint a dél-amerikai térség legidősebb kézirata, az egyetemes kultúrtörténet becses emléke.
