Itthon nem igazán kell figyelnünk arra, hogy éppen milyen hernyó esik ránk a fáról – de ha utazni indulsz, nem árt tájékozódni a helyi mérgező csúszómászók felől is, mivel rengeteg helyen akár halálos szúrást is kaphatsz tőlük, ha nem figyelsz.
Szerencsére Magyarországon igen ritka a mérgező hernyó – ezért nem tanítjuk meg a gyerekeknek sem, hogy ha színes, vicces hernyót lát, ne nyúljon hozzá. Ha azonban más országokba – leginkább az amerikai kontinensre – indulunk, fel kell készülnünk arra, hogy melyek azok a csúszómászók, amelyekhez még véletlenül sem nyúlhatunk.
Lonomia obliqua hernyója
A legveszélyesebb mind közül kétségkívül az óriás selyemhernyó, a Lonomia oblique lárvája. Nem mondhatjuk, hogy külsejével nem figyelmeztet arra, mennyire mérgező: tüskéire nézve még egy laikus is elgondolkodna azon, hogy hozzányúljon-e az állathoz. A Dél-Amerikában őshonos hernyó eddig bizonyítottan 500 emberhalálért felelős a területen, de valószínűleg nem csak ennyit írhatunk a számlájára. Ha méreganyaga a szervezetünkbe kerül, eleinte csak fejfájást és hányingert tapasztalunk, de később súlyos veseelégtelenség és belső (köztük tüdei) vérzés is beállhat.
Parasa indetermina hernyó
Az apró Parasa indetermina (nyersfordításban angolról szúró rózsa) hernyó apró ugyan, de annál színesebb. Szarvszerű kitülemkedésein mérgező sörték találhatóak, amelyek, ha a véráramba kerülnek, erős fájdalmat okoznak. Sőt, ha véletlenül a szemünkbe kerül a méreganyag, gyulladás és fényérzékenység is jelentkezhet.
Az aranyos nevű fenyőpohók hernyója szintén mérgező: van, aki egyáltalán nem reagál rá, de szúrása sokaknál csont- és ízületi betegségek tüneteit produkálhatja. Az Ázsiában és Európában őshonos lepke egyébként kifejezetten kártékony faj.
A fenyőpohók hernyója
A gyapjaslepke (Lymantria dispar) Eurázsiában őshonos, lárvájáról szintén rögtön látszik, hogy nem érdemes megérinteni. Az 1860-as években Ázsiából Amerikába is eljutott, azóta ott is szép populációt alakított ki. Hernyója olyan mérget visel, amely érintésre bőrirritációt, gyulladást okozhat, az érzékenyebb emberek számára akár súlyosat is.
Lymantria dispar hernyója (fotó: Dave Wagner, 2002)
Az amerikai gyapjaslepke (Megalopyge opercularis) lárvája sem kíméletesebb, bár lényegesen jobban néz ki: a macskahernyó becenévre keresztelt állat olyan, mintha egy nagy szőrcsomó volna. A hosszú, sima szőrszálak azonban mérgező tüskéket takarnak, amelyek nem csak a csípés helyén, de az egész karban is fájdalmat okoznak, de akár sokkért, légzési nehézségért és rosszullétért is felelősek lehetnek. A gyapjaslepke hernyója az egyik legmérgezőbb Észak-Amerikában.
Megalopyge opercularis hernyó
Az Ausztráliában élő Perga affinis lárvája nem a legmutatósabb darab, így valószínűleg nem is igazán éreznénk magunkban késztetést arra, hogy hozzáérjünk. A hernyók klikkekben közlekednek, és nagy lárvamasszában szállják meg a fákat. A Perga affinis lárvájához mégcsak hozzányúlnunk sem kell, hogy baj legyen, ugyanis képesek mérget „köpni”, amely bőrirritációt és kiütéseket okozhat.
Perga affinis hernyó
Szintén Ausztráliában található a Calcarifera ordinata és hernyója, amely talán a legszebb, legszínesebb lárva a lepkevilágban.
Calcarifera ordinata hernyó
A rózsákon, akácfán és pálmákon megtalálható állatka csípése rendkívül fájdalmas, többen úgy írták le, hogy rosszabb, mintha három darázs csipkedne egyszerre. Lehet, hogy őt is érdemes elkerülnünk, ha az ausztrál kontinensre utazunk.
