Az óceánok sötét mélységeiben honos és rendkívül ritka óriáskalmár lehet a földi élővilág legnagyobb távolságokat bevándorló állatfaja, – egy nemrég publikált tanulmány szerint.
A Koppenhágai Egyetem (Dánia) Természettudományi Múzeumának szaktudósai a világtenger egymástól igen távoli vidékéről származó 43 óriáskalmár maradvány összehasonlító genetikai analízise alapján megállapították, hogy nincs szignifikáns genetikai eltérés az egyes egyedek között. Az igen részletes vizsgálatok azt mutatják, hogy egy és ugyanazon faj népesíti be az óceánokat – összegezte a projekt végkövetkeztetését Inger Winkelmann kutatásvezető. A kutatók a különböző óriáskalmár egyedek mitokondriális genomját analizálva jutottak erre az eredményre. A vizsgálat alá vetett minták a világóceán különböző területeiről, így többek között Kaliforniából, Japánból, Új-Zélandról, valamint Floridából és Spanyolország atlanti területeiről származnak.
A legfrissebb összehasonlító genetikai vizsgálatok szerint, ugyanaz a faj népesíti be a világóceán mélytengeri régióit
A Proceedings of the Royal Society B című szaklapban közölt tanulmány két szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt, a publikált genetikai összehasonlító vizsgálatok megkérdőjelezik az óriáskalmárfélék érvényesnek tekintett rendszertani (taxonómiai) helyzetét. A fejlábúak osztályán (Cephalophoda) és a kalmáralakúak rendjén (Teuthida) belüli óriáskalmárfélék családjában (Architeuthidae) ugyanis jelenleg 8 fajt tartanak nyilván. Az új kutatási eredmény szerint azonban valószínűsíthető, hogy ez a szám egyedül az óriáskalmárra (Architeuthis dux, Stenstrup, 1860) fog leredukálódni. A faj igen széles földrajzi elterjedtsége csak azzal magyarázható meg ebben az esetben, hogy az óriáskalmárok rendkívüli, több tízezer kilométeres távolságokat vándorolnak be a világtengeren, amely – ha bebizonyosodik – példa nélküli az állatvilágban.
Az óriáskalmár egyike a világtenger legnehezebben megfigyelhető állatainak
Az óriáskalmár egyike a földi bioszféra legnehezebben megfigyelhető állatainak. Noha a partra vetett, vagy ámbráscetek (Physeter macrocephalus) gyomrában talált maradványok alapján már több száz éve ismert az óriáskalmárok létezése, mégis, az első eleven példányt csak 2006-ban sikerült véletlenszerűen filmre venni, egy japán mélytengeri robotkamera segítségével. A hatalmas fejlábú megfigyelését nehezítő egyik körülmény az óriáskalmár életmódja. Az állat ugyanis az óceánok 300 és 1000 méteres mélység közötti régiójában, az ún. bathypelágikus zónában él. Az emberi szem számára a 300-400 méternél nagyobb mélységekben gyakorlatilag már koromsötétség uralkodik.
Az óriáskalmár csak a legritkább esetekben jön fel az ember által is elérhető mélységekbe
Hagyományos búvártechnikát alkalmazva pedig meg sem közelíthetjük ezeket a mélységeket. A megfigyeléseket korlátozó másik fontos körülmény, hogy az óriáskalmár szemmel láthatóan rendkívül ritka fajnak számít az óceánokban. Mindazt, amit sikerült eddig megtudnunk az óriáskalmárról, többnyire az elpusztult állatok partra vetett tetemeinek vizsgálatából ismerjük.
A papagájszerű éles csőr nagyon súlyos sérüléseket okozhat
Az óriáskalmár nemcsak a leghatalmasabb fejlábú, hanem a mélytenger és az állatvilág egyik legnagyobbként ismert ragadozója is egyben. A kifejlett egyedek maximális testhossza elérheti a 14-15 métert, sőt, egyes óriáskalmár maradványok (például egy ámbráscet gyomrából kipreparált közel 40 centiméter(!) átmérőjű szem) alapján könnyen elképzelhető, hogy akár 18-20 méter hosszú példányok is létezhetnek.
Találtak már 40 centiméter átmérőjű óriáskalmár szemet is! Vajon mekkora lehetett a gazdája?
Az állat – más fejlábúakhoz hasonlóan – ragadozó életmódot folytat. A tapogatókoszorú (karok) közepén ülő borotvaéles, és a papagájokéhoz hasonló erős csőr félelmetes fegyver lehet. A fogókarok tapadókorongjait fogszerű hegyes tüskék övezik. Az elejtett ámbráscetek testén észlelt hegek azt bizonyítják, hogy a fogakkal felfegyverzett tapadókorongok szorítása még az igen vastag cetbőrön is véres nyomokat hagy.
A térkép az óriáskalmár eddig ismert előfordulási helyeit ábrázolja az óceánokban
E hatalmas mélytengeri ragadozó egyetlen természetes ellensége a legnagyobb gerinces húsevő, a fogascetek alrendjébe (Odontoceti) tartozó ámbárscet. A tüdővel lélegző ámbráscetek kedvenc zsákmányukért, visszatartott lélegzettel akár 1000 méternél mélyebbre is képesek alámerülni. Képzeljük csak el, milyen párviadal játszódhat le e két óriás között, a hideg és koromsötét óceáni mélységekben!
Képek/forrás: Discovery News, Richard Farrel, Wall Papers US, archív
