Egyiptom Godzillája
Sorozatunk előző részében már megemlékeztünk arról, hogy minden bizonnyal a kréta-időszak lett volna számunkra a legveszedelmesebb kor a Föld történetében. Soha annyi vérszomjas ragadozó nem népesítette be a szárazföldeket és az óceánok birodalmát, mint a krétában. A krétában a mainál jóval melegebb és kiegyenlítettebb éghajlaton a szárazulatokat kiterjedt örökzöld trópusi erdőségek uralták. Mivel a világtenger szintje átlagosan 200 méterrel volt magasabb mint napjainkban, a tengerpartokat helyenként óriási mocsaras láperdők övezték. E tengerparti árapálysíkságok koronázatlan királya, a bizar, „godzillás” kinézetű Spinosaurus nem csak a korabeli partvidék, hanem a Föld történetének is a legnagyobb szárazföldi ragadozója volt.
A Spinosaurus maradványait csak és kizárólag Észak-Afrika területéről ismerjük. A legelső Spinosaurus kövület 1912-ben, az egyiptomi Baharijja-oázis közelében került elő. Ernst Stromer, a neves német őslénytankutató ismerte fel, hogy a maradványok egy addig ismeretlen családot és nemzetséget is alkotó hatalmas ragadozó fosszíliái. A lelőhely után, Stromer Sipinosaurus aegypticus-nak (magyarra fordítva: egyiptomi tüskéshátú gyíknak) nevezte el az általa 1915-ben leírt fajt. Felfedezése óta nem túl sok Spinosaurus maradvány került elő, a legtöbb leletet Egyiptom és Marokkó területén találták.
Ha a méreteit a később élt legendás kréta-időszaki kortársával, a Tyrannosaurussal hasonlítjuk össze, bizony még a hatalmas zsarnokgyík is eltörpül az egyiptomi „Godzilla” mellett. Legutóbb 2005-ben kerültek elő olyan Spinosaurus maradványok, amelyek azt mutatják, hogy az állat teljes hossza 16 –18 méter, a tömege pedig 7 – 9 tonna körüli lehetett.
A Spinosaurus megjelenése igen egyedi volt. Ez a szárazföldi ragadozó rendelkezett a leghosszabb koponyával, a hátából pedig óriási, a szintén tekintélyes méretű csigolyáknál akár 11-szer magasabb tüskék sora meredt elő. A paleontológusok feltételezése szerint a tüskék egy tarajszerű bőrvitorlát feszítettek az állat háta fölé, amelynek a hőszabályozásban lehetett szerepe. A keskeny és hosszú álkapcsokban recézettség nélküli hatalmas kúpos fogak ültek.
A csontváz rekonstrukciók azt mutatják, hogy a Spinosaurus felegyenesedve, két lábon járt, bár egyes modellezések szerint, esetenként a rövidebb mellső végtagjait is használhatta járás közben.
Eddig csak a kora és késői kréta-időszak határát jelző albai-turoni emelet rétegeiből kerültek elő Spinosaurus maradványok. Ebből megállapítható, hogy a gigászi ragadozó 106 millió éve bukkant fel, és 93 millió éve tűnt el az élet színpadáról. A maradványok előfordulás azt valószínűsíti, hogy a Spinosaurus életterét az ekkor létezett Tethys-óceán déli partvidékén elterülő, afrikai mocsaras tengerparti árapálysíkságok alkották.
A legtöbb paleontológus úgy véli, hogy az állat kétlaki életmódot élt, és szárazföldi barangolásain kívül nagy előszeretettel vadászhatott a sekély vizű tavakban, lagúnákban is. A vízi életmódot valószínűsít az orrnyílások helyzete a koponyán, amely a krokodil-félék orr struktúrájára emlékeztet.
Fogszerkezet és mérete alapján, a Spinosaurus nagy valószínűséggel ún. oppurtunista ragadozó lehetett. Étrendjében egyaránt szerepelhettek halak, valamint kisebb és közepes nagyságú szárazföldi növényevő illetve ragadozó dinoszauruszok, de nyilván a dögevést sem vetette meg. A nagyközönség számára ez a rendkívül furcsa megjelenésű ragadozó talán legjobban a Jurassic Park 3. mozifilmből lehet ismert.
Képek: BBC Nature, Planet Dinosaur’s, propscreen.com, archív