Az igazi gyilkos bálna
Manapság a kardszárnyú delfineket szokás gyilkos bálnának nevezni, holott ezt a címet igazán az eocén-időszaki őscet, a Basilosurus érdemelné ki
A földtörténeti újkor hajnalán, paradicsomi állapotok uralkodtak a földön. Egy szaktudós úgy mondaná, hogy az eocén időszakban alakult ki a klíma-optimum bolygónkon. Soha nem volt olyan kiegyenlítetten meleg az éghajlat, mint 40-50 millió évvel ezelőtt. A kontinensek nagyjából a ma már ismert alakjukat vették fel. Az északra nyomuló Afrika, valamint az ázsiai szárazulathoz egyre jobban közeledő indiai szubkontinens keskeny tengerággá szorította össze az egykor oly hatalmas Tethys-óceánt.
A kiegynlítetten meleg éghajlatú eocén-időszakban a kontinesek már nagyjából a mai formájukat vették fel
A trópusi esőerdők öve a mai Németország magasságáig hatolt fel, és a szubtrópusokat jelző pálmahatár Grönland déli részéig ért. Az eocén időszakban Észak-Afrika és Közép-Európa területét trópusi erdőségektől buja szigettenger jellemezte. A szárazulatokkal csipkézett, összezsugorodott Tethys-óceán napfényben csillogó kobaltkék tükre alatt, egy csillapíthatatlan étvágyú óriási cet tartotta rettegésben a tengeri élővilágot…
Az eocén-időszakban szó szerint paradicsomi állapotok uralkodtak földünkön
1836-ban az egyiptomi El-Fayum közelében, a forró és kietlen sivatagban egy soha sem látott óriási állat csontvázára bukkantak. A késői eocén korú tengeri homokkőből kimállott csontok alapján Owen, a világhírű angol paleontológus 1847-ben egy új ősi cetfajként írta le a maradványokat. A felfedezett faj –amely az őscetek alrendjén (Archeoceti) belül új család és nemzetség képviselőjének is bizonyult egyben, később a találó Basilosaurus elnevezést kapta.
Basilosaurus maradvány feltárása. Az első és a legtöbb Basilosaurus fosszília Egyiptom területén került elő
De ne tévesszen meg senkit a latin nemzetségnév királygyík jelentése! A Basilosaurusnak ugyanis semmi köze sem volt a gyíkokhoz, illetve a hüllőkhöz. Az eocén-időszak (55 és 34 millió év között) elején tértek vissza a tengerbe azok az eredetileg erdőlakó emlősök, amelyekből gyors evolúciós folyamat eredményeként alakultak ki a cetek. Minden idők leghatalmasabb ragadozó cetféléje, a Basilosaurus e fejlődési folyamat betetőzéseként bukkant fel hozzávetőleg 40 millió éve, a Tethys maradványát alkotó sekély trópusi tenger észak-afrikai self-vidékén.
A mai cetekhez képest a Basilosaurus szokatlan, angolnaszerű testformával rendelkezett
A megkövesedett csontleletekből rekonstruálható módon, a Basilosaurus kifejlett példányainak testhossza valamivel meghaladta a ma élő legnagyobb húsevő fogascet-féle, az ámbráscet (Physeter macrocephalus) méretét. A Basilosaurusok 18-20 méter hosszúra nőttek, testtömegük pedig 50 tonna körüli lehetett. A mai delfin illetve más fogascet-féléktől azonban merőben eltérő megjelenése volt ennek a vérszomjas ragadozónak. A Basilosaurus hosszú és keskeny angolnaszerű testtel rendelkezett, ami teljesen szokatlan a cetek világában. A szárazföldi ősök emlékeként, ezeknél a ceteknél még fennmaradtak az elcsökevényesedett hátsó végtagok. Az állat testalkatából bizonyosra vehető, hogy minden kapcsolata megszakadt már a szárazfölddel, és a parányi hátsó lábaknak legfeljebb a párzás során lehetett szerepük.
A csökevényes hátsó végtagoknak legfeljebb a párzás során lehetett szerepük
A koponyaleletek vizsgálata egyértelművé teszi, hogy a Basilosaurus ellentétben a mai delfin illetve fogascet-félékkel, nem rendelkezett spermactivel, azaz nem volt ekholokációs szerve. A zsákmányt csak és kizárólag éles látása, és kiváló szaglása segítségével derítethette fel.
A Basilosaurus koponyájában félelmetes tépőfogak ültek
A hosszú, kígyószerű testforma mellett ami igazán figyelemreméltó, az állat koponyája, és azon belül is a hosszúra nyúlt álkapcsok. Eltérően napjaink húsevő fogascet-féléinek viszonylag kicsi kúpos fogazatától, a Basilosaurus hatalmas tépőfogakkal rendelkezett. A Basilosaurus falánk és kegyetlen vadász lehetett. Mint az eocén-időszak legnagyobb húsevő ragadozójának, nem volt természetes ellensége. Ez a hatalmas állat leegyszerűsítve azért létezett, hogy minél több prédát tömjön a gyomrába.
Fosszilis leletek bizonyítják, hogy a Basilosaurus megtámadta a kortárs ősceteket is
Semmi sem érezhette biztonságba magát a Basilosaurustól, ami a tengerben élt. Fosszilis maradványok bizonyítják, hogy rendszeresen rátámadt a kor más őscetjeire, de a többi tengeri nagyragadozó, mint például a cápák sem érezhették biztonságban magukat a földtörténet legvérszomjasabb cetféléjétől.
Legfeljebb csak így lett volna biztonságos a Basilosaurussal történt vízalatti randevú
Egy-egy fosszilis Basilosaurus koponyát látva, még most is végigfut a hideg az ember hátán, ha maga elé képzeli, amint az eocén tenger kék homályából hirtelen felbukkanó leviatán félelmetes fogain megcsillan a napfény…
Képek: Chip Clark, Smithsonian, Prehistoric Wildlife, archív
