A magyar népmesék kezdő soraiban emlegetett Óperenciás-tengeren (Ober Enns – az Enns folyó megduzzasztott felső folyásán) és az üveghegyeken (az Alpok örökké hófödte csúcsain) túli Németországban sok mindent fel lehet fedezni. Sosem volt még azonban mesésebb alkalom arra, hogy az ország varázslatosságát felfedezzük, mint az idei jubileumi Grimm-év.
A Grimm fivérek nyomában
Közép-Németországban számtalan olyan várost, várat és egyéb látványosságot találunk, melyeket a világ talán legolvasottabb író testvérpárjához köthetünk. Műveik közül a legismertebbek meséket 146 nyelvre fordították le, tudományos munkásságuk azonban még jelentősebb. 2013 a Grimm testvérek jubileumi éve, ugyanis 200 éve jelent meg első mesegyűjteményük, és 175 éve a korszakalkotó jelentőségű német értelmező szótáruk első kötete. Fedezzük fel a Deutsche Maerchen Strasse-t, vagyis a német meseutat, amely az Északi-tenger partján fekvő Bremerhaventől 800 kilométeren át kanyarog le egészen a Frankfurt melletti Hanauig, ahol a híres testvérpár született!
Brémai titkok
A Weser partján épült Bréma a Hanza-szövetség tagjaként óriási gazdasági előnyre és katonai hatalomra tett szert a múltban. A ma több mint félmillió lakosú iparvárost sem kímélte meg a 2. világháború, de óvárosa a helyreállítási munkáknak köszönhetően megőrizte középkori hangulatát. A város nevét mindenki a híres brémai muzsikusok mondájához köti. Ezt a Grimm-mesét meg is elevenítik. A jelmezekbe öltözött figurák városnéző túrát is vezetnek, gyalogosan bejárva a szinte csak sétálóutcákból álló belvárost. A szamár-kutya-macska-kakas négyes minden verzióban látható, kapható. Az óvárosban rácsodálkozhatunk a teljes épségében megmaradt Városházára (1612), amely csak az ebben a régióban létező építészeti stílus, az ún. Weser-reneszánsz legszebb példája. A Weser viseli a „legnémetebb folyó” büszke címét, hiszen itt ered, és innen folyik az Északi-tengerbe. A város lakói jómódú kereskedők voltak, akik tengerhajózási központként természetesen részt vettek egykor a német gyarmatosításban is. A gazdaság ma is virágzik, elsősorban olyan iparágaknak köszönhetően, amelyek a high-techet, az űrtechnológiát, az autó- és fegyvergyártást, valamint az Airbus repülőgép építését képviselik. A város két egyeteme biztosítja a folyamatos szakember-utánpótlást. Brémában működik a világ második legnagyobb gyapjútőzsdéje, egy kisebb dohánytőzsde mellett. A brémaiak enni, inni is szeretnek: a városháza 600 éves pincéje őrzi a legnagyobb, 650 fajtából álló német borgyűjteményt. Ételspecialitásuk a tengerészek kedvence, a „Seemannslabskaus”, amely olyan, mintha egyszer már megették volna, de nagyon ízletes, és rettentően laktató. Darált csülök, törtkrumpli, rajta tükörtojás, hozzá göngyölt hering, cékla és fűszeres uborka az ízorgia titka, de tengeri betegeknek nem ajánlott!
Nemcsak a New York-iaknak, hanem a brémaiaknak is van Szabadság-szobruk, méghozzá az 1404 óta a városháza előtt álló Roland lovag hatalmas szobra. A lényeg a lovag a lábai közt volt, ami – a félreértések elkerülése végett – azt jelenti, hogy a térdei közti távolság adta a hitelesített rőf mértékét a posztókereskedők számára.
Az 1200 éves, és a város védőszentjéről elnevezett Szent Péter-templom a város egyetlen, 9 méter magas „hegyén” áll. A templom előtt a világhírű muzsikusok híres szobrát tekinthetjük meg, mely szerencsét is hozhat, ha két kézzel ragadjuk meg a szamárfigura két lábát.
A gyalogos séta után a legkellemesebb pihenést a leghangulatosabb városrész, a szűk sikátorokban és eredeti, 15. századi házacskák közt megbúvó, kis éttermek negyede, a Schnoor nyújtja, ahol még a legigényesebb „gasztroguruk” is találhatnak maguknak ínyenc falatokat. Ha az ember a kiadós lakoma után teli hassal és jó pár korsó Beck’sszel, a brémai sörrel tér nyugovóra, nem csoda, ha rémálmai lesznek. Ilyen rémálom lehet a hamelni patkányfogó is.
A patkányfogó, avagy egy tanulságos rémtörténet
Hameln 60 ezres kisvárosát a patkányfogó meséje tette világhírűvé. A történet a középkorba repít vissza bennünket. A legenda szerint egy meleg nyári napon, 1284. június 26-án egy misztikus fuvolást követve 130 gyermek vonult ki a városkapun a hegyekbe, és soha többé nem tértek vissza. A meseszerű történet úgy tartja, hogy a „patkányfogó” először a városi tanács által beígért 100 tallér fejében furulyaszóval a folyóba vezette a várost elözönlő patkányokat, majd később a meg nem kapott fizetség miatti bosszúból a gyermekeket csábította ki a városból. Ennek a történetnek nincs boldog befejezése. A város tudatosan épít e rejtély övezte misztikus legendára, és profitál immár több mint 200 éve az erre épülő turizmusból. A hamelniek történelmük során csak egyetlenegyszer, 1260-ban harcoltak, így az eredeti épségükben fennmaradt 1200 éves boronavázas épületek méltón asszisztálnak a nap mint nap megelevenedő meséhez. A Weser-reneszánsz remekműveit mutatja be a patkányfogó-jelmezes, furulyaszóval kísért városnéző túravezetés. Összesen öt „patkányfogó” szolgálja ki a rengeteg turistát, de számtalan más, a város középkori életét bemutató attrakció is vonzó látványosság lehet. A helyiek leleményességére jó példa, hogy 2000 óta a népszerű Cats (Macskák) helyett a Rats (Patkányok) című musicalt játsszák nagy sikerrel a városi színházban. Rengeteg a patkányt ábrázoló szuvenír, ihatunk patkányméreglikőrt, és ehetünk patkányfarokra hasonlító aprópecsenyét is. A történet eredete valószínűleg gazdasági okokkal magyarázható, hiszen a nehéz megélhetés miatti elvándorlás már a kora középkorban is előfordult. Ez lehet a szomorú legenda gyökere, a patkányfogó meséje csak később épült köré.
A kékvérű várkastély-tulajdonosok világa
A környéken számtalan kastély és vár, többnyire magántőkéből felújítva és karbantartva, ősi családi birtokként várja a romantikára vágyókat. A Weser-reneszánsz egyik legszebb példáját nyújtva az 1588 és 1613 közt épült Haemelschenburg kastélyában maga az úrnő kalauzolja körbe a vendégeket. Az alapító arisztokrata hölgyet Anna von Holle-nak hívták, ezért szívesen kötik ezt a várat Holle anyó meséjéhez. Az 1437 óta birtokos von Klencke-család az alternatív energiából, erdő-, vad- és mezőgazdaságból tartja fenn a birtokot, de a gyönyörű berendezésnek köszönhetően sok rendezvény is szép bevételt produkál számukra. A várúr ma is aktív politikus, őseihez hűen a helyi parlament tagja. Igaz, ő már nem élet-halál ura, mint egykori felmenői, akik a kastély külön bírósági termében hozhattak akár halálos ítéletet is. A nagyszalon falán függő családfa szerint a hercegi család 1034-ig vezetheti vissza eredetét. A kastély csodás parkjában, a halastó felett meglepő módon egy piramis áll. Az egyik herceg halála előtti utolsó kívánsága az volt, hogy láthassa még a piramisokat. De a halál gyorsabb volt a kívánságánál, így a család piramis formájú mauzóleumot állított számára. Ezzel a meseszerű történettel búcsúzik tőlünk a vár úrnője.
A közeli, romokból újjáépített Csipkerózsika-várba, Sababurgba látogató gyerekek és felnőttek is úgy érezhetik, hogy mesés dolguk van, ha személyesen is kipróbálják az itteni gourmet konyhát, a várromból tematikusan felépített designer szobák egyikét, vagy a várudvaron előadott Csipkerózsika-mese egyik szerepét. A vár alatti érintetlen, hatalmas erdőség ad otthont egy másik attrakciónak: ez ugyanis Európa legrégebbi (1571-ben létesített) és legnagyobb (153 hektáros) állatparkja. A parkban a földrészünket jellemző állatok élnek, nagy szabadságban.
Kassel, a legek városa
Csipkerózsika álmából éledt új életre a Német Meseút közepén fekvő város, amely egyben a jubileumi Grimm-év fellegvára is. A 200 000 lakosú Kassel a 2. világháborúban szinte teljesen megsemmisült, de ennek ellenére megőrizte történelmi és kulturális jelentőségét. Magyar történelmi vonatkozása, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet unokája, I. Heinrich uralkodása idején nőtt meg a város jelentősége, mivel Kasselt választotta székhelyéül. Kassel azonban nem csak a közel 1100 éves múltjából akar megélni. Ötévente itt rendezik meg például a világ legnagyobb kortárs művészeti kiállítását, a Documentát is. Az itt kiállított művek gyakran örökre itt ragadnak, és páratlanul gazdag betekintést nyújtanak a modern művészeti irányzatokba. Az először 1955-ben megrendezett Documenta száz napig tart, és látogatóinak száma legutoljára megközelítette az egymilliót. A városban székelő hesseni koronázó hercegek és őrgrófok mindig nagyvonalú mecénások voltak, és sokat áldoztak a művészetek oltárán. Sok műkincs és szerencsére két kastély is részben túlélte a világégést. A város igen gazdag a holland festők alkotásaiban, és itt található a Hollandián kívüli legnagyobb Rembrandt-gyűjtemény is.
Kassel egyik legfontosabb látnivalója azonban kétségkívül Európa legnagyobb hegyiparkja, a Wilhelmshöhe és a vízijátékok. Ez olyan különleges kertmérnöki alkotás és természeti csoda, amely sok tekintetben egyedülálló a világon. A vízijátékokat 1714 óta lehet megcsodálni. Különlegessége, hogy pusztán a gravitáció működteti a rendszert, és természetes nyomással lövi fel 52 méter magasra a szökőkút vizét a lent található tó közepéből. A Wilhelmshöhéhez 6 kilométeres sugárút vezet. Itt áll a gigantikus, 8 méteres Herkules-szobor és az azt tartó 70 méteres, nyolcszög alakú építmény. A parkalapító és vízijáték-építtető Károly őrgróf az olasz reneszánsz megszállotjaként terveztette a parkot. Károly klasszicista kastélya fölött a 300 méteres szintkülönbséget számtalan vízeséssel, vízlépcsővel, barlanggal, műrommal, híddal és egy vízvezetékkel látták el, amelyről 30 méteres vízesés zuhog alá. A puszta számoknál azonban jobban elbűvölik a látogatót a virágágyások, a rododendronok, a narancsban pompázó kaméliagyűjtemény, vagy a kínai pagoda és a Rózsasziget. A park 18. század végi kibővítése I. Vilmos nevéhez fűződik, de ő építette a romantikus Löwenburg-kastélyt is. A kastélyt Vilmos, az akkori leggazdagabb koronázó herceg szeretőjének, Karoline von Schlotheimnek ajándékozta, akit akkoriban Európa legszebb nőjének tartottak. A herceg igen szorgalmasan látogatta a szomszédságában lakó hölgyet, hiszen 13 gyermekük született, míg a felesége „csak” 4 gyermekkel ajándékozta meg.
Jacob és Wilhelm Grimm, a nyelvzseni testvérpáros
Bármilyen nagyszabású is a park és látnivalói, a város legjelentősebb kultúrtörténeti attrakciója a Grimm testvérek és munkásságuk. A Grimm Múzeumot 1959-ben alapították Károly őrgróf egykori csillagvizsgálójában, a barokk Bellevue-palotában. A német nyelvterületen kívül az egész világ nagy mesemondóként tartja számon őket, pedig igazi jelentőségük a német nyelv és jog történetéhez kapcsolható. Jacob Grimm 1785-ben, Wilhelm pedig 1786-ban született, és apjuk korai halála után költöztek Kasselbe a gimnáziumi éveikre. Jogásznak tanultak, de nagyon hamar a nyelvészkedés lett fő tevékenységük, amelynek eredményeként három korszakalkotó művel gazdagították a német nyelv kutatását. Egyik grandiózus munkájuk a monumentális értelmező szótár, melyből csak az F betűig jutottak el. E hatalmas mű betűnkénti kötetei sok száz oldalasak, és olyan elképesztően részletesek, hogy a romantikus költőóriás, Heinrich Heine egyenesen úgy fogalmazott, hogy Jacob Grimm bizonyára eladta lelkét az ördögnek, hogy az ilyen óriási anyagot szállítson neki… A német nyelvtan elemző, összehasonlító feldolgozása szintén a Grimm testvérek nevéhez fűződik. A két testvér igazi nyelvzseni volt: Wilhelm 15, Jacob pedig 13 nyelven beszélt. Azért jogi tanulmányaikat sem hanyagolták el teljesen, hiszen a német jogtörténettel számtalan munkájuk foglalkozik. Ez a kutatási területük politikai szerepvállalásukhoz is hozzájárult. Életük végén, amikor már az összes német tartományban óriási tekintélyre tettek szert, a porosz király Berlinbe hívta őket, és ott dolgoztak, politizáltak halálukig. Munkásságukból világviszonylatban természetesen a Wilhelm által gyűjtött mesék és a Jacob által feldolgozott germán mitológia a legismertebb. A Grimm-mesék eredeti és torzított formában 200 éve szórakoztatnak gyermekeket és felnőtteket. Egy biztos, a bejárt Német Meseút bármely szakaszán az ő szellemük, szellemiségük kísér(t) bennünket. Piroska, Hófehérke és Csipkerózsika történetét felelevenítve emlékezzünk meg arról is, hogy a Grimm testvérek a német nyelvtudomány legnagyobb alakjai is egyben.
Most, hogy már ezt is tudjuk, boldogan élhetünk, míg meg nem halunk…
Írta és fényképezte: Borbás Balázs
