A mai közösségi kertek elődei az 1960-as években születtek, amikor megindultak a fogyasztói társadalom elleni tiltakozások, s e mozgalmak termékeként jött létre végül a „community gardening” jelensége, melynek révén immáron senkinek sem kell lemondania a kertészkedés örömeiről.
A városi reform ezen megoldása külföldön már jó ideje kibontakozott, hazánkban viszont csak két éve kezdte meg működését a KÉK, vagyis a Kortárs Építészeti Központ, melynek szervezésében jött létre a közösségi kertkoncepció. Ennek szerves része a Lecsós Kert és egyéb belvárosi veteményesek, többek között a Leonardo Kert is.
A városi kertek nagy szerepet játszanak az ökotudatos életmód kialakításában is: Szebbé varázsolják a városi környezetet, biológiai sokféleséget varázsolnak a monokróm betondzsungelbe, különleges mikroklímát alakítanak ki, megkötik a széndioxidot és a port, illetve friss oxigénnel szolgálnak. Legnagyobb előnyük azonban kétség nélkül az, hogy a városlakók helyben termelt élelmiszerhez juthatnak, csökkentve ezáltal az élelmiszerek szállítási távolságát.
