A magyar expedítor, Móricz János fedezte fel az újkori emberiség számára az általa csak Táltosok barlangjaként emlegetett Tayos barlangrendszert. A titokzatos, valószínűleg elveszett kultúrákról mesélő hatalmas üregeket a suárok védik. A Móricz János Kulturális Egyesület sajtótájékoztatóján jártunk.
A magyar nyelven Táltosok barlangjaként emlegetett Tayos barlangot szinte lehetetlen megközelíteni – először is meg kell győzni a környékén élő őslakosokat, a suárokat, hogy nem akarjuk bántani sem a barlangot, sem a benne élő szellemeket, aztán oda kell jutni a vad és veszélyes dzsungelen át, végül le kell ereszkedni a mélybe, az örök sötétségbe, a tayos madarak birodalmába. Nem csoda, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hányan merészkedtek a titokzatos barlangrendszer mélyére.
Móricz János az 1950-es években emigrált Magyarországról Dél-Amerikába. Alig tíz évvel később, a 60-as években fedezte fel a rejtélyes barlangokat. Azt várta, hogy talál bennük arra utaló jeleket, hogy az emberiségnek léteztek kulturális, nyelvészeti és vallási értelemben is közös ősei. Úgy gondolta, hogy „ha felszínre hozzák a lenti leleteket, nem lesz szükség többé háborúra”. Ezt a kissé idealista felfogást némileg igazolta, hogy a mélyben találtak emberi kéz munkájára utaló jeleket – például faragott köveket, amelyek jócskán különböztek a környék természetes szikláitól.
A Móricz János Kulturális Egyesület sajtótájékoztatóján, ahol részt vett az argentin és az ecuadori nagykövet is, megszólalt Móricz János ügyvédje, dr. Gerardo Pena Matheus, aki járt a felfedezővel a Tayos barlangokban. Saját elbeszélése alapján először nem akarta elvállalni az ügyet, amellyel Móricz megkereste: az expedítor arra kérte ugyanis, hogy jogilag is érvényesíttesse kutatásait.
dr. Matheus azonban nem vette komolyan Móricz eredményeit, így csak akkor vállalta el az ügyet, ha a felfedező levitte őt is a Tayos barlangokba. Az expedíció nem volt egyszerű – a Móricz által talált bejárat majdnem megközelíthetetlen, mind a suárok fokozott védelme, mind a földrajzi adottságai alapján. A civilizált emberek számára rendkívül veszélyes a környék. Végül a barlangok monumentalitása és a benne talált, emberi munkára utaló kőfaragások meggyőzték dr. Matheust, és megszerezte a jogokat, hogy Móricz lehessen a Tayos barlang kizárólagos felfedezője.
Móricz a barlangokban élő, különös madárfajról is adott leírást: a tayos madarakat, a Tayos barlangokban is fészkelő zsírfecskéket (Steatornis caripensis) már Alexander von Humboldt is felfedezte egy venezuelai útja során.
A Móricz János Kulturális Egyesület országokon átívelő kezdeményezése azért küzd, hogy a magyar származású Móricz János által felfedezett Táltosok barlangja ne merüljön feledésbe, mint ahogyan azt az elmúlt negyven-ötven évben tette. A Tayos barlangok hatalmas tudományos jelentőséggel bírnak, még akkor is, ha nem bizonyosodik be, hogy emberi kéz művei – hiszen egy eddig felfedezetlen, valószínűleg páratlan nagyságú, különös barlangrendszerről van szó, amely számos újdonságot tartogathat a tudomány számára.
Legutóbb Manuel Palacios járt a Tayos barlangban, akinek beszámolóját az útról itt olvashatjátok.
Kapcsolódó cikkek:
Táltosok barlangja – 1. rész
Táltosok barlangja – 2. rész
Táltosok barlangja – 3. rész