2012-ben kilencedik alkalommal hirdetik meg a Klímavédelmi Fotópályázatot, melyre idén az ENSZ „Fenntartható Energiát Mindenkinek!” nemzetközi éve jegyében várják a pályázati anyagokat.
A pályamunkák augusztus 31-től díjmentesen benyújthatók, a nyertesekre értékes nyeremények és egy kiállítás vár. A győztes felvételek a fotópályázat „kistestvérének”, a 21. Bayer-UNEP Nemzetközi Környezetvédelmi Gyermekrajzpályázatnak a legjobb munkáival együtt először mutatkoznak majd be közös kiállításon a téli hónapokban.
Mezei Márton: Csend
Dr. Juhász Árpád geológus, a The Explorer magazin Tudományos Tanácsadó Testületének tagja és a zsűri elnöke a következőképp vélekedik a 2012-es év – talán kissé nehéznek tűnő – tematikájáról és annak fontosságáról.
A megújuló energiaforrásoké a jövő? Napjainkban, amikor nyolcvan éve nem tapasztalt pénzügyi válságot él át a világ, egyre gyakrabban tűnődhetünk el azon, vajon fenntartható-e az emberi civilizáció fejlődése? Élhetnek-e majd gyermekeink, unokáink ugyanazon a színvonalon, amelyen mi élünk? Marad-e számukra elegendő energiaforrás, tiszta víz, elegendő ennivaló, jó levegő? Sokan azon a véleményen vannak, hogy nem, mert elpazaroljuk a Föld javait, és például a fosszilis energiahordozók elégetésével olyan klímaváltozást okozunk, amely rövid időn belül visszafordíthatatlan folyamatokat indít el. A távlatokban gondolkodók előtt nem lehet vitás, hogy a problémák között első helyen az energia áll. Az emberi lét és a modern társadalom el sem képzelhető energia nélkül. Amióta 1859-ben Pennsylvaniában Drake ezredes először fúrt olajkutat, az emberiség hihetetlenül elkényelmesedett. A kőolaj a legkönnyebben felhasználható energiaforrássá vált, személy- és teherautók, autóbuszok százmilliói gördülnek az utakon, a korábban pedig a kőolaj mostohatestvérének tartott földgáz lakások százmillióit fűti.
Dr. Juhász Árpád a kertjében
Úgy tűnik, az emberiség nem számol azzal, hogy a kőolaj- és földgáztartalékok előbb-utóbb elfogynak. Ezt a hamis látszatot az is erősíti, hogy a kőolaj felett már évtizedekkel korábban megkongatták a vészharangot. Az 1970-es évek közepén, az első olajválság idején, a Földön egy év alatt hárommilliárd tonna kőolajat hoztak a felszínre, és a tartalékokat ilyen termelési tempó mellett három évtizedre elegendőnek becsülték. Most évente nagyjából négymilliárd tonna kőolajat bányásznak, és a tartalékokat legalább harminc évre elegendőnek vélik. Csakhogy az optimisták nem számolnak azzal, hogy a milliárdnyi lakosságú Kína vagy India kőolajigénye rohamosan növekszik, és azzal sem, hogy a kőolajat – és persze a földgázt is – egyre mostohább természeti környezetben, tengerek mélyéről, sarki tundrákról és egyre nagyobb mélységekből kell a felszínre hozni. Közel-Kelet gigászi szénhidrogéntelepei már túl vannak életkoruk delén, hanyatlásuk megállíthatatlan, de még így is olyan jelentősek, hogy a világpolitikában meghatározó szerepet játszanak.
Az első kőolajválság idején sokan úgy vélték, eljött a kőszén reneszánsza. Nehéz bányászhatósága, költségessége és igen nagy környezetszennyezése miatt ez azonban nem következett be. Csernobil, de főleg a 2010-es japán cunami óta pedig az atomenergia megítélése vált igen negatívvá, annak ellenére, hogy az atomerőművek nem bocsátanak ki szén-dioxidot, s így az üvegház-hatás szempontjából előnyösek. A kiégett fűtőelemek biztonságos elhelyezésére azonban még sehol a világon nem sikerült megoldást találni.
Dr. Pintér Csaba: Így tanul a gyerek
Minden józan gondolkodó számára világos tehát, hogy új utakat kell keresni az energiaforrások labirintusában. Hiszen ott a fejünk felett a Nap, amely közvetlenül is elképesztő mennyiségű energiát sugároz bolygónk felszínére, de a napsugárzás élteti a vegetációt, hozza létre közvetve a biomasszát is. A Nap melege tartja mozgásban a légtömegeket, tehát a szélenergia is a Naprendszer központi csillagának köszönhető. Hasonló a helyzet a vízenergiával, amely ugyanúgy megújuló energiaforrás, mint a napenergia, a biomassza és a szélenergia, sőt a kimeríthetetlen energiaforrások közé tartozik az árapály jelenségét kihasználó energia felhasználása is. És bár nem megújuló forrás a geotermikus energia, a Föld melegét még csak alig-alig,kevés helyen hasznosítja az emberiség. Becslések szerint a napenergia esetében közel háromezerszer annyi lehetőség van, mint amennyit jelenleg hasznosítunk, a szélenergiánál ez az arány kb. kétszázszoros, a biomasszánál húszszoros, az árapály erőműveknél kétszeres, a geotermális energiánál ötszörös. Ezek a becslések persze elméleti lehetőségeket jelentenek, a technikai, technológiai korlátok kisebb hatásfokot tesznek lehetővé, de így is óriási az alternatív energiaforrások jelentősége. Egy biztos: alternatív energiaforrások nélkül nincs jövője az emberiségnek.
A pályamunkákat 2012. augusztus 31-étől szeptember 30-áig lehet nevezni. Nevezési díj nincs, a nyertesekre értékes nyeremények várnak. Bővebb információ a www.bayerfotopalyazat.hu internetes oldalon található.
Főkép: Imre Levente – Vészhelyzet
Kapcsolódó cikkek:
Fotópályázat a szélenergiáról
Amikor a tudomány és a sci-fi találkozik
Lassan az extrém meleg lesz a normális
