Egy városi hangyafaj, a Tapinoma sessile (kókuszhangya) érdekes tulajdonsággal bír – nevét onnan kapta, hogy ha összenyomják, kókuszillatot áraszt. A kókuszhangyával itthon nem találkozhatunk, de Észak-Amerikában gyakori társbérlői a városlakóknak.

A kókuszhangya Észak-Amerikában őshonos faj. Eleinte csupán az erdőkben találkozhattunk kolóniáikkal, ám mára a városlakók gyakori lakótársaivá váltak – sőt, a Purdue Egyetem tanulmánya szerint városi környezetben a telepek hihetetlenül felduzzadnak, az állatok több mint hatmillió dolgozót és ötvenezer királynőt számláló szuperkolóniákká is összeverődhetnek.

^[1]

A kókuszhangya különleges nevét arról a tulajdonságáról kapta, hogy szétlapítva jellegzetes, rumos-kókuszos szagot áraszt. Kedvelt eledele a házi maradék, ezek közül is főként azok az ételek, amelyek sok cukrot tartalmaznak. Emberi étel híján, ragadozó lévén, „ráfanyalodik” a kisebb rovarokra is. Belső térben főként a melegebb helyeken, fűtőtestek környékén kell keresni telephelyeiket – különösen nem válogatósak azonban, gyakorlatilag bárhol képesek kolóniát alapítani.

A természetben a másfél-három milliméteres hangyák apró, legfeljebb ötventagú telepekben élnek egyetlen királynővel. A házban letelepedett állatok azonban olyan hatalmas kolóniát hozhatnak létre, amely akár ötvenezer királynőt is magában foglalhat.

^[2]

A természetben élő kókuszhangyák nagyon jól megférnek a többi hangyafajjal, rendkívül ritka az összeférhetetlenség. Nagyon szívósak – a sérült hangyák gyakran még hosszú hónapokig dolgoznak, csupán kisebb hatékonysággal, és a sérült királynő is sokáig képes petéket rakni. Két hónapig képesek víz és élelem nélkül életben maradni. Rendkívül nehéz őket eltüntetni a házból pontosan ezen szívósságuk miatt.

Az észak-amerikai háztartásokban hatalmas problémát jelent a szuperkolóniák megjelenése. Az élővilág egyensúlya is felborulhat a kókuszhangyák elszaporodásától, mivel kiszorítják az őshonos fajokat rendkívüli kolónianövekedésükkel – noha nem betolakodó fajról van szó, invázióról beszélhetünk. A városi kókuszhangyák ugyanis, ellentétben vadonban élő társaikkal, nem tolerálják más hangyafajok kolóniáit a közelükben, így azokat is távol tartják a háztól és környékétől, amelyek például hasznot hajthatnának a kertben.

Fotók: Benoit Guenard ^[3]

Kapcsolódó cikkek:
Hangyamesék ^[4]
Szuperkatonák a hangyabolyban ^[5]
A hangyák okosabbak, mint egy ötödikes ^[6]