Julius Caesar az egyik leggazdagabb, legjelentősebb oppidumnak (erődített város) tartotta a franciaországi Mont Beuvrayn elterülő Bibracte kelta települést, amelynek feltárásában 1988 óta magyar szakemberek is részt vesznek. Az ELTE régészeti kutatócsoportja Szabó Miklós akadémikus vezetésével a huszonötödik ásatási szezonját fejezte be idén.

“Bibracte az egyik legjelentősebb gall oppidum volt, a haeduus törzs fővárosa. Julius Caesar nagyon sokat tartózkodott a gall háború során ezen a területen, és jó kapcsolatokat ápolt a haeduus törzzsel, amely egyfajta szövetségben állt Rómával” – magyarázta Szabó Miklós.

Julius Caesar Bibractéban telelt át az alesiai csatában aratott győzelem után (Kr.e. 52), és itt kezdte szerkeszteni galliai tevékenységéről szóló “kommentárjait (Commentarii de bello Gallico). A könyvben leírja a kilenc évig tartó galliai hadviselése csatáit, illetve politikai manővereit, amelyek lehetővé tették, hogy meghódítsa és a Rómához csatolja Galliát.

^[1]

Bibracte közelében talált pénzérmék

“Nem írja le részletesen a települést, de mindenképp az egyik leggazdagabb, legjelentősebb oppidumnak tartotta, amelynek a területe elérte a 200 hektárt” – fejtegette az akadémikus.

Lakóházat, bazilikát, fórumot találtak a magyar régészek

A magyar régészek 1988-ban kapcsolódtak be Bibracte feltárásába, az oppidum központjában, a “Kolostor legelője” elnevezésű területen kezdték az ásatásokat. 1995-től a főúttól keletre folytatták a munkát, ahol egy nagyméretű, római típusú lakóházat (domust) tártak fel.

“Kezdetben főleg a település környezetét és útrendszerét vizsgáltuk, ezt követte egy római típusú lakóháznak a kutatása, amelyet majdnem teljes egészében feltártunk. 2000-ben kezdtük el a jelenlegi ásatásokat, ennek során találtuk meg a bazilikát és a fórumot” – idézte fel a régészprofesszor.

^[2]

Bibracte

A mélyásatások váratlan szenzációval szolgáltak, egy 24 méter hosszú és 13 méter széles, eredetileg fedett csarnokot sikerült rekonstruálniuk a magyar régészeknek, amelynek belsejében a hosszú oldalak mentén 8-8, a rövidekén 4-4 oszlop állt, míg északon, délen és nyugaton kívülről további helyiségek csatlakoztak hozzá. Keleten viszont kétlépcsős lábazatot fedeztek fel, ez arra utalt, hogy az épület térre nyílt.

“Feltártuk 2000-től kezdve a bazilikát, egy olyan római középületet, ahol kereskedelmi és pénzügyi ügyleteket, valamint bíráskodást folytattak. Ez igazi szenzációt jelentett kelta településről lévén szó, ahol egy adott pillanatban, Kr.e. 50 körül, a gall háborúk lezárása után hirtelen elkezdenek egy római városközpontot kialakítani. Egyfajta békés rendszerváltás következett be, mert sem a történeti források, sem a régészeti ásatások leletanyaga nem utal arra, hogy itt nagy pusztulás lett volna. Alesia elpusztult, mert lakosai rossz viszonyban voltak a rómaiakkal, a haeduus törzs minden megingása ellenére a rómaiak szövetségesei volt, így Bibracte nem semmisült meg” – hangsúlyozta Szabó Miklós.

A későbbi ásatások során az ELTE régészei megtalálták a bazilikához kapcsolódó fórum keleti részét, a későbbiekben pedig a nyugati részét is feltárták, ahol felfedezték a porticusokkal körülvett udvart. Ezen keresztül lehetett eljutni Bibracte főútjáig.

Az oppidumok megszüntetése biztonsági kérdés volt Róma számára

“Az utóbbi években a nyugati rész feltárását végeztük. Elég pontosan meg tudtuk határozni a kiterjedését, hozzávéve a bejárati zónát, amelynek megmaradtak a monumentális alapjai, de semmifajta egyéb elem, oszlopfő, vagy oszlop nem került elő. Azt látjuk, hogy ez egy nagyon jelentős bejárat, egyfajta díszkapu volt, építészeti kiképzésére viszont egyelőre semmiféle támpontunk nincs. Ami végső soron nem meglepő, mert ezt az egész objektumot – a fórumot és a bazilikát – Augustus korának a hajnalán lebontották. Ekkor született meg a döntés, hogy Bibracte nem maradhat meg, lakosait áttelepítik 20 kilométerrel odébb, a síkságra, egy új településre Augustodunumba ‘Augustus városába’ (mai Autun) költöztették” – fejtegette az akadémikus.

^[3]

Az ásatáson

Hozzátette: az egész települést megszűntették, felszámolták, Bibracte történelme ezzel tulajdonképpen lezárult. Érdekes, hogy a kezdeti római városnak a legújabb ásatások tanúsága szerint ugyanakkora volt a területe, mint Bibracténak.

“Ez egy rendkívül tudatos népesség-áttelepítés volt. A rómaiak számára az erődített magaslati települések egyfajta ellenállási gócot is jelenthettek. Bibractéban ugyan nem törtek ki lázadások, de másutt, Galliában az erődített városokat többnyire ellenséges érzelmű kelták laktak, akik nem szerették a római berendezkedést. Tehát az oppidumok megszűntetése tudatos római válasz volt a fenyegetettségre” – fogalmazott Szabó Miklós, megjegyezve, hogy a koncepció Augustus császár nevéhez fűződik. Magyarország területén is megszűntették az oppidumokat.

“Aquincum úgy jön létre, hogy a Gellért-hegyen lévő oppidumot feladják. Ugyanez volt Szombathely esetében. Az átköltöztetés óriási forrásokat igényelt, de a katonaságot dolgoztatták az építkezéseken, ami miatt a légiósok néha fel is lázadtak” – mondta.

Az új településeket a katonasággal vonuló útmérnökök tervezték egy nagyon egyszerű séma szerint: két, egymást merőlegesen metsző úttengely köré építették fel a várost.

“Volt arra is példa, hogy egy bennszülött települést, amelynek a lakossága nem volt ellenséges Rómával szemben, megőrizték, ezekből lettek a municipiumok. Scarbantia (Sopron) municipium volt, ott valami miatt tolerálták a korábbi települést. A lényeg az volt, hogy egy megbízható római városhálózat jöjjön létre” – összegezte Szabó Miklós.

Forrás: MTI

Kapcsolódó cikkek:
Asszír kereskedők városát tárják fel Törökországban ^[4]
Olajbogyót és fűszereket importáltak a vaskori britek ^[5]
Az őskori falu az első földművesek életmódjáról árulkodik  ^[6]