Hogyan találkozhat a művészet és a természetvédelem? Korallzátonyként működő szoborparkot hozott létre egy zseniális művész Mexikóban. A tengeri ökoszisztéma változása közvetlen közelről figyelhető meg az alkotásokon.

^[1]

Jason de Caires Taylor víz alatti szobrai a mexikói Cancun Underwater Museumban (cancuni víz alatti múzeumban) találhatóak. A múzeum állandó kiállításainak különlegessége amellett, hogy csak búvárfelszerelésben tekinthetők meg, az, hogy mesterséges korallzátonyként is funkcionálnak. A szobrokon végigkövethetők a természetes ökológiai változások, amivel a művészet és a természet állandó kölcsönhatására hívja fel a figyelmet az alkotó. Emellett a kiállítás egyedi vizuális élményt is nyújt a látogatóknak, hiszen a víz alatti érzékelés egyedülálló látványt biztosít a különböző optikai és fizikai hatások víz alatti érvényesülésével. A színek változnak, ahogy egyre mélyebb lesz a víz, a tárgyak 25%-al nagyobbnak tűnnek, a vízmozgásnak köszönhetően pedig kaleidoszkópikus hatás érvényesül. Ennek köszönhető, hogy az érdekes művészi alkotás a világ legkülönlegesebb élményét nyújtja az idelátogatóknak.

^[2]

A művész Európában és Ázsiában nőtt fel, és már gyerekkorától kezdve vonzódott a tengerhez és a művészetekhez. Miután lediplomázott a London Institute of Arts szobrászat és kerámia szakán, a két szenvedélyét ötvözte a cancuni víz alatti múzeum megalapításával, melynek művészeti igazgatójaként dolgozik, emellett képzett búvároktató is egyben. Világhírűvé vált, 400 szoborból álló Néma evolúció című kiállítása is itt tekinthető meg.

^[3]

A természetvédő szobrász legfőbb célja, hogy az emberi beavatkozás pozitív hatásait hangsúlyozza és egy fenntarthatóbb jövő lehetőségére hívja fel a közönség figyelmét. Így találkozik a természetvédelem és a művészet egy interaktív kiállítás keretében, amelynek mindenki számára fontos és érthető mondanivalója van.

Forrás: Treehugger

Kapcsolódó cikkek: 
Az Eiffel-torony Európa legértékesebb műemléke  ^[4]
Ismét látható a sienai dóm padlózata  ^[5]
Ismét HÍR-es Íznapok a Vajdahunyadvárban ^[6]