Dán tudósok úgy gondolják, ráakadtak a híres meseíró, Hans Christian Andersen legelső történetére Odensében, Andersen egykori lakhelyén. A kézzel írott szövegre egy archívumban talált rá.

Esben Brage dán történész teljesen véletlenül akadt rá a leghíresebb meseíró, Hans Christian Andersen valószínűleg legelső történetére, amely „A Faggyúgyertya” címet viseli. A történész a Discovery News értesülései szerint ^[1] szerint október elején találta a hatoldalas szöveget az Állami Irattár által kiküldött archívumokban. Munkájának eredetileg semmi köze nem volt a híres meseíróhoz, egy közeli szigeten élő régi család, a Plum család történetét kívánta tanulmányozni. Ehhez kérette ki az Irattár archívumait, amelyek, négy nagy dobozban, hamarosan meg is érkeztek. Az egyik doboz legalján keltette fel a figyelmét egy megsárgult füzet, első lapján kék tintával írt ajánlással: “P. Plumnak barátjától, Bunkeflodtól”.

Tipp: Az Akadémiai Könyvtár ősnyomtatványai az interneten ^[2]

A füzetbe írt történet egy egykor tiszta, fehér, de mára elhanyagolt, piszkos faggyúgyertyáról szól, amellyel az emberek nem törődtek. Végül egy gyújtósdoboz látja meg benne a belső szépséget, a lehetőséget a ragyogásra, és meggyújtja. A szomorú faggyúgyertya így új életre kel. A mese angol fordítását ide kattintva elolvashatjátok. ^[3]

Két hónappal a felfedezés után történészek megerősítették, hogy a hatoldalas kézirat valóban Andersentől származik, valószínűleg az 1820-as évekből, amikor az író a húszas éveihez közeledett, és még iskolába járt. A mese még nem olyan kidolgozott és letisztult, mint későbbi történetei, de érezni rajta Andersen stílusát.

^[4]

A kéziraton más színű tintával egy későbbi felirat áll: „P. Plumnak barátjától, Bunkeflodtól”. A Plum és a Bunkeflod családok szoros barátságban álltak egymással, Andersen pedig közel állt Madame Bunkeflodhoz, aki gyerekkori otthonával szemben lakott. A történészek tudják, hogy a fiatal Andersen gyakran járt át a hölgyhöz kölcsönkérni könyveit.

Tipp: A két William Wallace-levél visszatér Skóciába ^[5]

A mese Ejnar Stig Askgaard, az Odensei Városi Múzeum kutatója szerint biztosan ajándék volt az asszonynak. A Bunkeflod család később továbbadta a kéziratot egy szintén Andersenhez közeli családnak, Pluméknak, akiknek végül az archívumában Brage ráakadt.

A szakértők úgy gondolják, hogy a kézirat valószínűleg nem az eredeti, hanem egy másolat, mert az Andersen által papírra vetett történet elveszhetett.