Egy régészházaspár, akik a terület egykori földművelési sajátosságait szerették volna tanulmányozni, több száz rituálisan eltemetett koponyát talált az egykori Xaltocan-tó földjében. Annyi biztos: a koponyák gazdáit vallási célból feláldozták.
A Georgia Állami Egyetem kutatója, Christopher Morehart és felesége 2007-ben talált rá az első néhány eltemetett koponyára a mára már kiszáradt Xaltocan-tó helyén. A régész és felesége nagyon meglepődtek, mivel ők csupán az ókori földművelés sajátosságait akarták tanulmányozni, így viszont egy sokkal komplexebb feltárásra kellett készülniük – olvasható a Past Horizons régészeti portálon.
Tipp: Furcsa koponyákat találtak Mexikóban
“A feleségem és én észrevettük, hogy koponyamaradványokat találtunk” – idézi fel Morehart a felfedezés pillanatait. -”Beletúrt a földbe, mert úgy érezte, egy nagyobb szilánkot talált, de végül egy egész koponya első részét húzta ki.”
A projekt a Mexikói Nemzeti Autonóm egyetem (UNAM) és a National Geographic Társaság támogatásával folytatódik tovább. A koponyákból jelenleg 130-at találtak, de rengeteg van még a földben, a felszínre hozás pedig lassú folyamat, hiszen minden egyes példányt részletesen meg kell vizsgálni.
A jórészt felnőtt férfiakból álló tömeget valamikor Kr. u. 660 és 890 között áldozhatták fel, a rituális gyilkolás ebben az időszakban nem volt szokatlan jelenség. A dátum egybeesik a klasszikus maja birodalom összeomlásával, Teotihuacán város elesésével, valamint az azték kultúra felemelkedésével is.
Az igazán különös nem az emberáldozat, hanem a helyszín: rituális gyilkosságokat ugyanis általában a városok központjában, a templomokban követtek el, hogy az isteneik kedvére tegyenek. A maja kultúrában a vér például szent szerepet kapott, az uralkodók és papok sok alkalommal csonkították és vágták meg magukat azért, hogy közelebb érezzék magukat az istenekhez.
Tipp: A nagy maja mítosz nyomában
Ezeket a koponyákat azonban egy termőterület közepén, mesterségesen emelt dombban temették el. Bár a kutatók találtak a sírokban olyan bábukat, amelyek például Tlalocot, az eső és víz istenét ábrázolták, ez igazolja, hogy rituális feláldozásról volt szó.
Néhány koponyán megfigyelhető az ún. koponyadeformáció rituáléja is, amelynek szintén nagy hagyománya volt a területen. Ez a kulturális sajátosság számos pre-hispán amerikai törzsre jellemző, így például az inkákra, a majákra és az aztékokra is: általában gyerekkortól kezdve kényszerítik különböző kötési módszerekkel a koponyacsontot arra, hogy eltorzulva fejlődjön. Olyan koponyákat is találtak, amelyeknek szemüregébe ujjcsontokat helyeztek, ennek jelentésére azonban még nem sikerült rájönni.
Tipp: Nem csak a majáké a világvége – aztékok
A koponyák mindegyikét gondosan kelet felé fordították, a felkelő nap irányába.
Főkép: Tzompantli, azaz koponyafal Mexikóvárosban
