Az 1970-es évek Apolló-missziójának anyagmintáit újra átnézve kutatók arra a felfedezésre jutottak, hogy a Holdnak akár saját vize is lehetett valaha – ez alaposan cáfolja a kialakulásáról alkotott teóriákat.
Csillagászok korábban úgy gondolták, hogy a Holdon talált, vízre utaló nyomok mind üstökös – vagy meteorbecsapódásokból származtathatóak. Az Apolló-misszió által a Földre hozott kőzetmintákat elemezve azonban meglepő felfedezéseket tettek: könnyen lehet, hogy kezdetben a Hold felszíne is tartalmazott saját vizet.
A kutatási eredményeket a Nature Geoscience tudományos folyóirat vasárnapi számában publikálták. Ebben a tanulmányban olyan bizonyítékokat sorolnak fel, amelyek cáfolják a Hold kialakulásáról alkotott teóriákat.
Tipp: Kisbolygóbányászat segítheti az emberiség “kirajzását”
A legnépszerűbb – és leginkább alátámasztott – elképzelés az, hogy kísérőnk akkor alakult ki, amikor a még fiatal Földet eltalálta egy Mars méretű meteor, kiszakítva belőle egy darabot. A törmelékekből idővel egy új égitest alakult ki, amely azóta is kitartóan kering bolygónk körül.
Ez a teória azonban azt feltételezi, hogy a Hold kialakulásakor olyan hőmérsékletűre hevültek a törmelékek, amelyben a víznek el kellett volna tűnnie. “Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy akármennyi víz megmaradt volna ott” – nyilatkozta a Los Angeles Timesnak Paul Warren, a UCLA kutatója, aki azonban nem vett részt a kutatásban.
“Valóban, az Apolló-misszióval visszatért minták azt a teóriát látszottak alátámasztani, hogy kísérőnk teljesen száraz volt” – mondta el a portálnak Hejiu Hui, a Notre Dame Egyetem professzora, aki az új analízist vezette. A modern kutatási módszerek azonban annyit fejlődtek, hogy képesek voltak a legapróbb vízmaradványokat is felfedezni a kőzetek üvegrészecskéiben, amelyekről a csillagászok úgy gondolják, hogy a Hold korai szakaszában alakultak ki vulkanikus tevékenység következtében.
Ezekről az üveggyöngyökről sokan úgy gondolják, hogy akkor keletkeztek, amikor egy meteor (amely vizet is tartalmazott) eltalálta a Holdat. Éppen ezért Hui és kollégái egy plagioklász nevű kőzetet kezdtek vizsgálni, amelyről úgy tudjuk, hogy kísérőnk belsejében, egy magmaóceánban formálódott, és noha azóta a felszínre került, mégis értékes információkat tartalmaz a fiatal Holdról.
Tipp: A NASA a Hold pályájára húzna egy aszteroidát
Hui csapata a kőzetben hatmilliomod résznyi vizet talált, ami ugyan kevesebb, mint amennyi a földi sivatagokban található, mégis több, mint amennyit egy meteoritbecsapódás feltételezhet. A mintáknak papírforma szerint csontszáraznak kellett volna lenniük.
A kutatás alapján kiszámolható, hogy a megszilárdult magmaóceán nagyjából 1,4%-nyi vizet tartalmazhatott. Ez átírhatja a Hold kialakulásáról alkotott képünket.
