A korallzátonyok igen népes élőhelyek – megszámlálhatatlan élőlénynek adnak otthont – a tengerekben és óceánokban, de ökoszisztémájuk rendkívül érzékeny és sérülékeny. Általánosságban elmondható, hogy a világ koralltelepei évről-évre komoly károkat szenvednek, amelyben számos tényező jelentős szerepet játszik: a vízhőmérséklet általános felmelegedése, a túlhalászás vagy akár a szennyeződés fokozódása.

^[1]
Szembetűnő bizonyos makroalga telepek elterjedése is, amelyek igen agresszív módon népesítik be az érzékeny korallszigeteket.
Több korallfajra is jelentős veszélyt jelent a Chlorodesmis fastigiata algafonal, ugyanis ez a zöldalga-faj mérgező vegyületet bocsát ki, ami megöli a koralltelepeket.
Ahol a Chlorodesmis fastigiata megjelenik, ott a halak többsége elmenekül, de nem mindegyik…

^[2]
Szerencsére az evolúció már bizonyos fokig kifejlesztette a megfelelő stratégiáját, védekező mechanizmusát a káros hatású tengeri algák ellen: így védekezik a kőkorall (Acropora nasuta) is, amely egy hal segítségét „hívja” a káros betolakodó ellen – mondja Mark Hay, a Georgia Institute (Georgia Technológiai Intézet) ökológus kutatója.

^[3]
A gébek (Gobiidae) a korallzátonyok apró réseiben találnak menedéket és táplálékot. Ezek a halak a korallok „védelmére szállnak”, és elpusztítják a káros hatású algát. Korábbi vizsgálatok bizonyítják, hogy ahol a Chlorodesmis fastigiata megjelenik, ott a halak többsége eltűnik, a gébfajok viszont megvédik a koralltelepeket a mérgező hatású algától.

képek: archív

Kapcsolódó anyagaink:
Miért ciripelnek a kabócák? ^[4]
Nem bántja a szemét? ^[5]
A paradicsommadár paradicsoma: Pápua Új-guinea ^[6]