A miocén végén három félelmetes csúcsragadozó barangolt amai Madridkörnyékén: a paleontológusok két kardfogú macska és az úgynevezett „medvekutya” fogazatát vizsgálták.
Három masszív emlős: két kardfogú nagymacska és a hatalmas „medvekutya” voltak Európa csúcsragadozói 9 millió évvel ezelőtt, a miocén időszak végén – derítette ki egy friss tanulmány. Az állatok egy időben éltek a mai Madridtérségében, s felosztották a területet és a táplálékot.
Machairodus aphanistus
Az oroszlán méretű Machairodus aphanistus, illetve a valamivel kisebb, leopárd nagyságú Promegantereon ogygia a nagymacskák családjába tartozott. Az őskori ragadozók együtt éltek egy erdős területen, és valószínűleg ugyanúgy lóval és vaddisznóval táplálkoztak. Zsákmányejtési technikájuk is hasonló lehetett: keresztülharapták az áldozat torkát, szétroncsolva a fő ereket és a légcsövet – ismertette Soledad Domingo, a Michigani Egyetem paleontológiai múzeumának szakértője. Hosszúkás felső szemfogaikat a zsákmány nyakába mélyesztették, állkapcsukkal pedig megtámasztották a préda fejét – magyarázta a kutató.
Tipp: A T-rexet is kettéharapná a tengeri szörny
A „medvekutya” (Magericyon anceps), ahogy a neve is mutatja, a két állat testi jegyeit hordozta magán. Valójában azonban egyik csoportba sem tartozott, hanem különálló fajt alkotott, mely később teljesen eltűnt a Föld színéről. Fogsora alapján arra lehet következtetni, hogy képes volt a csontok összeroppantására. Valószínűleg antilopokra vadászott.
Magericyon anceps
Domingo és munkatársai fogorvosi fúrók segítségével vettek mintát 69 fosszíliáról, beleértve 27 kardfogú nagymacskát és medvekutyát, a többi vizsgált állat pedig növényevő volt. A fogzománcból kinyerték a szénmolekulákat, s megvizsgálták a 12-es és 13-as szénizotópok arányát – mindkettő jelen van a szén-dioxidban, melyet a növények a fotoszintézis során vesznek fel.
Tipp: Kisfiú talált rá az évszázad mamutleletére
Így tehát ha egy állat ezekkel táplálkozik, csontozatában és fogaiban megjelennek az izotópok, melyek különböző növények esetében más és más arányt mutatnak. Miután a ragadozó elfogyasztja prédáját, az ő csontozatában is megjelennek ezek a szénatomok – a kutatóknak már csak be kell azonosítaniuk, milyen növényekről van szó, s hogy ezek mely területeken nőhettek. Ezután már egyszerű megállapítani, hol élt az adott állat.
Tipp: Nem lesz Jurassic Park
A nagymacskák esetében nem észleltek különösebb eltérést, ami arra enged következtetni, hogy egymás közelében élhettek. Amphicyonidae család tagjai viszonylag nyitottabb territóriummal rendelkeztek, s kissé elhatárolódtak erdőlakó ragadozótársaiktól.
Promegantereon ogygia
Domingo nyolc éve végez ásatásokat a ma Cerro de los Batallones-nek nevezett madridi erdős-mezős térségben. A Proceedings of the Royal Society B legutóbbi számában megjelent tanulmány bemutatja a ragadozó-zsákmány viszonyt és viselkedést, melyek ma is hasonlóan alakulnak az állatok között. Catherine Badgley, a tanulmány társszerzője elmondta: „Annak ellenére, hogy a 9 millió évvel ezelőtti ökoszisztémából mára semmi sem maradt, a modern ökoszisztémákéhoz hasonló ökológiai interakciókra találtunk bizonyítékot.”
Forrás: Discovery News
