November 21-én összeült az üzleti élet legjava, hogy megvitassa: mit tehet a fenntartható fejlődésért, a környezetért egy vállalat. A harmadik alkalommal megrendezett konferencia fő témája az üzleti szféra felelőssége volt.
„Az a rendszer, amelyben ma élünk, nem fenntartható” – így kezdte előadását a Fenntarthatósági Csúcson László Ervin, a Budapest Klub alapító elnöke, a Giordano Bruno Globalshift Egyetem kancellárja. A nemzetközileg elismert szakember úgy látja, hogy amíg a politikai akarat még mindig nincs meg a fenntarthatóság felé vezető intézkedések érvényesítése során, addig az üzleti szféra felelőssége az, hogy példát mutasson, és változtasson a jelenlegi helyzeten, hiszen a civil társadalomnak – ugyan az internetnek hála hallathatja hangját – még nincs közvetlen gazdasági és politikai hatalma.
Tipp: Önfenntartóvá vált a Futura
László Ervin szerint az alapvető probléma az emberi mentalitásban keresendő: úgy gondoljuk, hogy nem a természet részei vagyunk, hanem az felett, azon kívül állunk, dominálunk és irányítunk – ez a felfogás pedig hamarosan vagy egy elemi átalakulás, vagy egy fatális összeomlás szélére sodor bennünket. A megoldás? Beleérteni magunkat újra a természetbe, és megérteni, hogy a természet, velünk együtt, egy összehangolt, komplex rendszer.
Hasonló módon vélekedik a problémáról Láng István akadémikus is, aki a Brundtland Bizottság tagja: bár az alapvető politikai szervezetek már adottak ahhoz, hogy a változások elkezdődjenek, lépni mégsem hajlandó senki. Az ENSZ Rio +20 konferenciáján elhangzott, hogy 40 év múlva hozzávetőleg 9 milliárd ember él majd bolygónkon – ennek az elképesztő tömegnek pedig ivóvízre, tiszta levegőre, termőföldre, élelemre, energiahordozókra lesz szüksége, ahogy most is, csakhogy ezek száma és aránya nemhogy követné a növekedő lakosságot, hanem egyre csak fogy. Ennek „köszönhetően” a jövő egyik kulcsszava nem a jólét, hanem a túlélés. 2050-re az olajkészlet a végét járja majd, a termőföldek kimerülnek, az élelmiszerhiány szétterjed az egész Földön – ha a jelenlegi pazarló életmódunkat így folytatjuk. Erre a problémára válaszul alakult meg 2012 elején a Túlélés Szellemi Kör (TSZK), amelyen elismert magyar kutatók vettek részt, és próbáltak megoldást találni az égető gondokra.
Jelenleg a javak 96%-át a társadalom 5%-a fogyasztja – a maradék 95%-ra jut 5% a javakból – fejtette ki dr. Náray-Szabó Gábor prezentációjában. 2050-re Magyarországon az idősek aránya 30%-ra növekszik, ami egyébként az egész bolygó elöregedési tendenciáját is mutatja. Itthon alacsony a foglalkoztatottság, az oktatási színvonal, a szegénység pedig közepes mértékű. A társadalmi erőforrások hazánkban kettős arcot mutatnak: egyrészt a magyar ember szorgalmas, és hajlandó sokat dolgozni, mégis elégedetlen a munkakörülményeivel. Jellemző ránk az individualizmus, de hiányzik a vállalkozókedv: a „mindenki hagyjon békén, majd én megoldom” mentalitás az általános. Számunkra a biztonság az egyik legfontosabb érték, mégis ez hiányzik a leginkább társadalmunkból. A természeti erőforrások terén sem sokkal biztatóbb a helyzet: globális szinten a tengeri halállomány 75%-át kihalászták, a fajok 25%-a pedig a kihalás szélén áll. Magyarországon földalatti forrásainknak köszönhetően az ivóvízzel nincsenek gondok, erdőink is jó állapotban vannak, az árvízveszély viszont kiemelkedően magas, termőterületeink pedig fogyatkoznak, „hála” a műtrágya alkalmazásának. Dr. Náray-Szabó Gábor kutatásai alapján ezek javítására versenyképes munkabéreket kéne megállapítani, szabályozni kellene a bevándorlási politikát, javítani az oktatás színvonalát, hirdetni az egészséges életmód fontosságát, előtérbe helyezni a hagyományőrzést és a környezettudatosságot, a környezetvédő technológiákat, és érvényesíteni kéne a természeti erőforrások felhasználásának korlátait.
Tipp: 2030-ra a szél jelentheti a megoldást energiaszükségletünk egyötödére
Ma azért még mindig jobb a helyzet, mint negyven évvel ezelőtt – emelte ki Juhász Árpád geológus, a The Explorer magazin tudományos tanácsadó testületének tagja. A hetvenes években a környezetszennyezés még csak beszédtéma sem volt, a nagy tekintélyű tudósok és a politikusok úgy gondolták, hogy a káros hatásokat a technikai fejlődés vívmányai előbb-utóbb visszájára fordítják. Azt, hogy ez mennyire nem így lett, ma a saját bőrünkön érezhetjük – Juhász Árpád szerint pedig az általa rengeteget tanulmányozott gleccserek változásán is jól lemérhető. A gleccserek olvadása 1850 környékén kezdődött drasztikusan felgyorsulni, ma pedig már több mint 100 000 jégsapka tűnik el egyre szaporább ütemben. Ez is bizonyítja, hogy a drasztikus globális felmelegedés korában élünk, és nincs semmiféle olyan technikai szuperszerkezetünk, amire a hetvenes években mindenki számított.
Éppen ettől az időszaktól, a hetvenes évektől mondhatjuk ki, hogy az Egyesült Államok olajbányászata is folyamatosan csökken. Földünket lassacskán kiszipolyozzuk a fosszilis energiahordozók iránti keresetünkkel. Az olajkészletekkel azonban nem az a baj, hogy nincs belőlük elég, hanem az, hogy rendkívül nehéz hozzájutnunk – fejtette ki dr. Hetesi Zsolt előadásában. Egy bizonyos fokig ugyanis a technológia szinten tartja a termelést, jövedelmező üzletágat biztosít, de aztán ez a folyamat megfordul, és nem lehet több olajat kitermelni veszteség nélkül. Nincs olyan technológiánk, ami több olajat képes kitermelni kevesebb energiabefektetéssel. A gázkitermeléssel kevesebb a probléma, ugyanakkor ez sem megy zökkenőmentesen: jelenleg ötször több kutat kell fúrnunk ahhoz, hogy szinten tartsuk az eddig megszokott termelést, ami hosszú távon tarthatatlan. A szénkitermelés pedig nagyon káros a Föld klímájára. Ennek a problémának egyetlen megoldása, ha a megújuló energiák felé fordulunk.
Radácsi László beszélt az üzleti szféra felelősségéről a fenntartható fejlődésben: a CSR, azaz a vállalatok felelősségvállalása egyre inkább előtérbe kerül a nagyobb cégeknél Magyarországon is. Itthon azonban probléma, hogy a fogyasztó nem igazán keresi a környezetbarát vállalkozásokat – ha tudja, hogy egy áruházlánc nem fenntartható módon működik, nem „bünteti” azzal, hogy elpártol tőle. Így Magyarországon az üzleti szférában más motivációk kerülnek előtérbe: így az anyavállalati elvárások a multinacionális cégeknél, a vezetői ambíciók, a belső lelkesedés és az iparági, versenytársi nyomások azok, amik a vállalatokat ilyen jellegű tevékenységre ösztönzik. Hazánkban nem üzleti modell szintjén jelenik meg a CSR, hanem a kommunikációs előnyök miatt, azért, mert a vállalat pozitív megítélését segíti elő. A magyar kormányzat ugyanakkor teljesen tétlen a környezetkímélő módszerek népszerűsítésében, holott saját vállalataival könnyedén mutathatna példát az üzleti szféra többi résztvevőjének.
Tipp: A halott fa új élete
A 2012-es Magyar Fenntarthatósági Csúcson a legnagyobb környezetvédelmi problémák és azok megoldásainak taglalása mellett a pozitív szemlélet is teret nyert: az Ozone Network átadta az Ozone Zöld-díjat, amely nagy- és kisvállalati, valamint civil szinten jutalmazta a fenntartható fejlődés mellett állást foglaló cégeket és személyeket. A díj elbírálásában fontos szempont volt, hogy az illető vállalat törekedjen a minél kisebb ökológiai lábnyomra, és az is, hogy cégpolitikájában kiemelten fontos legyen a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés. A zsűri tagjai 2012-ben Dr. Tóth László a Szent István Egyetem Klímatanácsának elnöke, Dr. Fogarassy Csaba a Szent István Egyetem Klímatanácsának főtitkára, Gáspár Péter a Carbon Solutions Global ügyvezető igazgatója, a Szent István Egyetem Klímatanácsának külsős felkért szakértője és Herczeg Boglárka a SZIE Klímairoda vezetője voltak. A Zöld-díjat a nagyvállalati kategóriában a Spar Magyarország nyerte, amely egy, a vásárlók által az üzletekben termelt szemét eltakarítását és újrahasznosítását bemutató pályázattal készült. A kisvállalati kategóriában a Felelős Gasztrohős blog kapta a díjat, amely összegyűjti a felelős gondolkodású éttermeket, így nyújtva útmutatót azoknak a fogyasztóknak, akiknek fontos a fenntarthatóság és a környezetvédelem. Civil kategóriában a Zöld-díjat Horváth Attila kapta, aki saját háztartásában előtérbe helyezi a környezet megóvását, és családját is erre ösztönzi: csak a szükséges mennyiségű világítást alkalmazza, és azt is kizárólag energiatakarékos izzókkal – így egy átlagos felhasználó energiaszükségletének csupán egyötödét használja el.
Főkép: Deviantart
