A „maja világvégével” kapcsolatos felfokozott érdeklődés érthető, hiszen az emberi gondolkodás történetében mindig is kiemelt szerepet játszottak azok a teóriák és próféciák, amelyek a civilizáció jövőjével kapcsolatos kérdésekre keresték a választ. Írásunkban most az európai kultúrtörténet két leghíresebb, illetve leggyakrabban idézett „látnoka”, Michel Nostradamus és Szent Malakiás munkásságát, illetve próféciáit vesszük górcső alá.
Pestisdoktorból lett királyi tanácsos
Michel de Nostredame, vagy reneszánsz, latinosított nevén Nostradamus – Ráth-Végh István szavaival élve – az újkori történelem egyik legrejtélyesebb embere. Az 1503. december 24-én a franciaországi Saint Rémy-ben született Nostradamus a családi tradíciókat folytatva, 1529-től orvosként praktizált. A korabeli feljegyzések szerint Nostradamus rendkívül nagy tudású, jól képzett orvos volt. Elsősorban az 1529-es, illetve az 1544-ben kitört pestisjárvány során tanúsított önfeláldozó gyógyító tevékenysége alapozta meg hírnevét. A gyógyító munka mellett igazi reneszánsz egyéniségként a filozófia, és különösen a csillagászat, valamint az asztronómiától ebben a korban még élesen el nem különült asztrológia kérdései foglalkoztatták.
Nostradamus
Hosszabb olaszországi tartózkodás, illetve az 1544-es pestisjárvánnyal összefüggő majd’ hároméves országjárás után 1547-ben telepedett le az Aix közelében fekvő Salonban. A saloni időszak mérföldkőnek tekinthető Nostradamus életében, ugyanis itt jelentkeztek először azok a látomásai, amelyek híres próféciái megalkotásához vezettek.
Feljegyzései szerint alkalmanként – mindig éjszaka – „megszűnt körülötte a világ”, és fura víziók jelentek meg lelki szemei előtt, különleges eseményekről és emberekről. A látomásait – melyeket a jövő üzeneteinek vélt – mindig gondosan leírta, és megpróbálta kikövetkeztetni, hogy mit jelenthetnek, illetve mikor és hol fognak megtörténni a jövő furcsa képek formájában megjelenő eseményei.
Tipp: Nem csak a majáké a világvége – aztékok
A királyi pár szimpátiáját elnyert doktor mind II. Henrik, mind pedig Medici Katalin személyében befolyásos támogatókra lelt. Nostradamusnak pedig igen nagy szüksége volt a királyi pártfogásra, mivel próféciáinak első, 1555-ben történt kiadása után sokan ellenséges szemmel nézték az „eretnekségnek” bélyegzett jövendőmondó tevékenységét.
II. Henrik
Egy 1559-ben történt különös baleset miatt még nagyobb tekintélyre tett szert a királyi udvarban. Történt ugyanis, hogy a francia királyi családban kötött házassági szerződés örömére – amely Henrik leánya, Erzsébet és II. Fülöp spanyol király dinasztikus frigyét szentesítette – június 29-én háromnapos lovagi tornával egybekötött ünnepséget rendeztek. Maga II. Henrik is párviadalra állt ki az ifjú Gabriel de Lorges Montgomery lovaggal. A döntetlenre sikeredett harmadik menet miatt bosszús király a lovagi torna szabályait felrúgva, és felesége, valamint Montgomery tiltakozása ellenére, még egy mentet követelt, hogy revansot vehessen. Mivel a királyi óhajnak nem lehetett ellentmondani, megismételték az összecsapást. Montgomery kopjája azonban megcsúszott a király oroszlánnal díszített pajzsán, és az eltört kopja az aranyozott sisakrostélyon keresztül az uralkodó szemébe fúródott. II. Henrik súlyos szenvedések közepette tíz nappal később elhunyt, úgy, ahogyan azt a kortársak Nostradamus négy évvel korábban kiadott, „ A próféciák” I. fejezetének 35. verséből kiolvasni vélték…
Az ifjú oroszlán felülmúlja az öreget
Harci mezőn páros viadalban:
Aranykalitkába kidöfi a szemét.
Két csapás/seb egy/első,
aztán meghal, kegyetlen halállal.
A legendás centúriák
A saloni látomásokat „A próféciák” címen először 1555-ben adták ki nyomtatásban. Sajnos az első lyoni kiadásból napjainkra egyetlen példány sem maradt fenn. Az 1557-es második kiadást Nostradamus további 300, négysoros versbe foglalt látomással egészítette ki. Bizonyított tény, hogy ehhez 1558-ban újabb 300 verset írt, melyeket II. Henriknek szóló ajánlással látott el.
Nostradamus könyvének egy kiadása
A prózában megírt ajánlás és a fiához, Caesarhoz írt levele az egyetlen olyan, Nostradamustól fennmaradt autentikus forrás, amely bizonyos szempontokat ad a próféciái értelmezéséhez. Utóbbiban leírja, hogy szándékosan szerkesztette homályosra látomásait, mivel: „Ha az ember leírja, hogy királyságok, pártok, vallások milyen ellentétes változásokon fognak átmenni, és a jelenlegiekkel szemben éppen az ellenkezőre fordulnak; ha én ismertetni próbálom azt, ami a jövőbe lesz, akkor a királyságok, a pártok, a vallás és hit emberei ezt összeegyeztethetetlennek találják saját elképzeléseikkel, úgy hogy kárhoztatni fogják azt…” Ennek ellenére Nostradamus szerint „(…) a képzett emberek a jóslatokat a homályosság ellenére is megfogják érteni.” Ebben azonban biztos, hogy tévedett a mester, mivel a centúriák értelmezése körül napjainkig folynak a parázs viták. A szkeptikus kritikák szerint a négysoros versek homályossága miatt azokba jószerével bármit bele lehet magyarázni, így tulajdonképpen nincs is semmiféle racionális értelmük. A próféciákat valós tartalmú jóslatoknak tekintő „hívők” ugyanakkor azzal érvelnek, hogy Nostradamusnak számos olyan jövőbeli eseményt, illetve jelenséget kellett szavakba öntenie, amelyek – mint például a repülőgép, űrhajó, atombomba stb. – a 16. században ismeretlenek, sőt szinte felfoghatatlanok voltak. Hasonlóan problematikus a jövőbeli helyszínek körülírása, illetve értelmezése, mivel az 1500-as évek közepén számos mai modern állam, mint például Olaszország vagy az Egyesült Államok, nem is léteztek.
Néhány híressé vált nostradamusi jóslat
Nostradamus egyik leghíresebb – és bekövetkezettnek tartott – jóslata a II. Henrik halálával kapcsolatos jövendölése. Szintén a korai, megvalósult próféciák között tartják számon a IV. centúria 8. versét, amely Saint Quentin elfoglalására vonatkozik. E négysoros különlegessége, hogy konkrétan megnevezi a várost, és ugyanúgy írja le az elfoglalását, mint ahogy az 1557 augusztusában valóságosan is megtörtént.
Tipp: 10 elbukott világvége-jóslat
Szintén a rendkívül híressé vált próféciák közt szerepel a IX. centúria 18. négysorosa, amely az ún. Gaston és Montmorency-féle összeesküvéséről szól. (Gaston herceg, XIII. Lajos öccse, valamint Montmorency Henrik, Franciaország kormányzója sikertelen összeesküvést szőttek a király és Richelieu bíboros ellen, amely miatt Montmorency-t 1632-ben tömlöcbe vetették.) A négysoros érdekessége, hogy név szerint megemlíti Montmorency-t, és a trónörökös személyére is egyértelmű utalást tesz.
Sokan úgy gondolják, hogy Nostradamus Adolf Hitler színrelépést és bukását is megjósolta:
Éhségtől dühödt vadállatok fognak átúszni a folyókon
a csatatér nagyobb része Hister ellen lesz,
vasketrecben vonszolják a nagy embert, míg
Németország gyermeke semmit sem tart tiszteletben.
A négysorosban szereplő „Hister” név hasonlít a náci diktátor családi nevéhez, és „Németország gyermeke” valóban semmit sem tartott tiszteletben… Egyes értelmezések szerint az „éhségtől dühödt vadállatok” a Rajnán, illetve az Oderán átkelő szövetséges haderőkre, a „vasketrec” pedig a berlini kancellária földalatti, vasbetonból épített „Führer-bunkerére” vonatkozik, ahol Hitler az utolsó napjait töltötte 1945 áprilisában.
Tipp: Nem csak a majáké a világvége – hopik
Mégis, ami a legvitatottabb a nostradamusi életművel kapcsolatosan, az a „világvége” kérdése. A centúriák egyetlenegy olyan verset sem tartalmaznak ugyanis, amely akár direkt vagy közvetett módon a „világ”, vagy ha úgy tetszik, az emberi civilizáció végét jövendölné meg.
Folytatjuk!
