2012. december 21-éhez közeledve lassan már a csapból is a maja világvége folyik: ez az ősi mezoamerikai civilizáció egyes vélekedések szerint ez év december közepére jósolta meg az emberiség ítéletnapját. Az interneten keringő pletykák és találgatások gyakran köszönőviszonyban sincsenek a valósággal (kezdjük például azzal, hogy általában nem is a maja, hanem az azték naptárat mutogatják), néhányan mégis sokszor kész tényként fogadják el őket. De ha nem világvégét, mit jósolhattak a maják 2012. december 21-re?

A legnagyobb probléma a felelőtlenül hangoztatott „maja világvégével” az, hogy elképesztő hatást gyakorol néhány emberre, akik, ahogy a „rettegett” december 21-e közeledik, a pánik hatására egyre kétségbeesettebb dolgokra szánhatják el magukat. A tömeges konzervtárolás és atombiztos bunkerek építése mellett igazán azok miatt kell aggódnunk, akiket könnyen befolyásol a média, és akik fogékonyak az összeesküvés-elméletekre: a NASA „Ask an Astrobiologist” ^[1] („Kérdezz egy asztrobiológust”) 2012-vel is foglalkozó weboldalának tanúsága szerint több fiatal írt az Űrállomásnak címzett e-mailt kijelentve, hogy tömeges öngyilkosságot terveznek elkövetni a barátaikkal, mert nem akarják átélni a világ végét. Ugyanide érkezett üzenet már édesanyáktól is, akik a saját gyermekeikkel akartak végezni, hogy ne szenvedjenek, amikor a vég lesújt Földünkre.

Tipp: Nem csak a majáké a világvége – aztékok ^[2]

Természetünknél fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy minden mögött összeesküvést lássunk. A NASA fent említett weboldalán például többen gyanúsítják az Űrhivatalt és az Egyesült Államok kormányát azzal, hogy pontosan tudják, mi fog történni, csak a pánikot akarják elkerülni – a legfelsőbb vezetők a gyanútlan polgárok pénzén pedig már a saját bunkerüket csinosítgatják a december 21-i világvége idejére. A NASA kutatói hiába bizonygatják, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, nem jön Nibiru, X Bolygó vagy póluscsere, a követelőző kérdésekre adott válaszok süket fülekre találnak.

^[3]

Egy művész illusztrációja a Nibiruról (forrás: viajes.elpais.com.uy)

Úgy tűnik, annyira megbízunk – az egyébként valóban fejlett matematikai, asztronómiai és építészeti ismeretekkel rendelkező – majákban, hogy a saját szemünknek sem hiszünk: ha ugyanis a Nibiru mondjuk felénk tartana a kozmoszon keresztül, és december 21-re érne ide, akkor ma már szabad szemmel is könnyedén láthatnák, ahogy közeledik. Ha azonban nem a világ végét és az emberiség teljes megsemmisülését jelöli a maja naptár, akkor mit? És kik voltak a maják, ez a fejlett mezoamerikai civilizáció, akik birodalmuk teljes összeomlása után több mint 500 évvel is képesek megszorongatni a huszonegyedik századi ember torkát?

Tipp: Bizonyíték a maja birodalom összeomlására? ^[4]

A maják birodalma, bár a közember elképzeléseiben erősként és egységesként jelenik meg, valójában elég zilált, szinte folyamatos háborúskodásban élő nép államát jelentette. Ilyen szempontból az ókori görögökhöz hasonlíthatjuk: ami a származást, a vallást és a művészetet illeti, egységes civilizációnak tekinthetjük őket, de politikailag igencsak tagoltak voltak. Birodalmuk fennállását három korszakra tagolhatjuk: a preklasszikus, a klasszikus és a posztklasszikus korra, amelyből a klasszikus kort tekinthetjük a maja civilizáció virágkorának (Kr. u. 250-900). Ekkor épültek a legnagyobb városok és a híres piramisok is, mint például a szép állapotban megmaradt Chichén Itzá templomai. Ebben az időszakban a legendás birodalom fejlődött, terjeszkedett, a maják pedig az évszázadok alatt olyan fejlett kultúrát építettek, amelyet még ma sem értünk teljesen.

^[5]

Az egyik legnagyobb maja város, Tikal

A klasszikus kor végén azonban hirtelen hanyatlásnak indultak az addig virágzó kővárosok, a lakosok elhagyták a vallási, politikai központokat. A maja civilizáció lassan felemésztődött, és a posztklasszikus kor beköszöntére már csak árnyéka volt korábbi önmagának. Azt nem tudjuk pontosan, hogy mi okozhatta a tömeges vándorlást. A kutatók úgy gondolják, vagy a folyamatos háborúskodás következtében kellett továbbállniuk, vagy hosszan tartó, kegyetlen szárazság tört rájuk (ez például a szinte kizárólag esővízre hagyatkozó Tikal város esetében biztosan végzetes lehetett), esetleg kifárasztották az őket körülvevő környezetet, és nem tudták folytatni gazdálkodó életmódjukat.

Tipp: 10 elbukott világvége-jóslat ^[6]

Akárhogy is történt, a 10. századra már csak a robosztus kőépületek és templomok őrizték az egykor fejlett birodalom emlékét – a legtovább virágzó városok, mint például Chichén Itzá, Uxmal és Mayapán is csupán a posztklasszikus periódus végéig tartottak ki, így a területre érkező spanyol hódítók csak az esőerdő által visszakövetelt települések romjait és egy letűnő kultúrát találtak.

^[7]

Mayapán romjai

A maják azonban – ellentétben azzal, ahogy a világvégét boncolgató tanulmányok tömkelege állítja – nem egy „elveszett” civilizáció: bár virágzó birodalmuk összeomlott a 10. század végén, a spanyolok pedig a szétszóródott lakosokat uralmuk alá hajtották, a maja kultúra nem tűnt el a föld színéről. Több mint 10 millió ember él Közép-Amerikában, akik úgy nőttek fel, hogy egy maja nyelvjárást legalább anyanyelvükként beszélnek. A folyamatos elnyomás és a kereszténység erőszakos terjesztése ellenére ezek a csoportok – módosítva ugyan, de – megőrizték pogány szokásaikat.

Tipp: Titokzatos maszkok egy maja piramisban ^[8]

A maják a mai ember körében elsősorban fejlettségük (részben az ezt igazoló, hírhedt kalendáriumuk) miatt ismertek. Tudjuk róluk, hogy rendkívül előrehaladott építészeti, matematikai és asztronómiai ismereteik voltak – ez utóbbinak azonban jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint kellene.

^[9]

A drezdai kódex egy részlete, amelyben a maják csillagászati előrejelzéseiket is lejegyezték

Korukhoz képest a maják valóban fejlett csillagászati méréseket végeztek, és viszonylag sokat tudtak az univerzumról: megfigyelték a Nap mozgását az égen, legfontosabb bolygójukat, a Vénuszt tanulmányozták, és a Hold ciklusaival is tisztában voltak. Az építkezésük során is felhasználták csillagászati ismereteiket: néhány városukat például a Fiastyúk és a Sárkány csillagképhez igazították (La Blanca, Ujuxte, Monte Alto, Takalik Abaj), legtöbb településük pedig a Ráktérítő alatt helyezkedik el, így megfigyelhették azt a jelenséget, amikor a Nap a zeniten áll, azaz pontosan derékszögben a földdel, semmiféle árnyékot nem vetve az épületekre. A közvélekedéssel ellentétben ezek az ismeretek azonban nem pontosabbak, mint a mieink, a maják csupán saját korukban előzték meg a legtöbb népcsoportot fejlettségükkel.

Tipp: A most felfedezett maja írás a világvége mellett tanúskodik ^[10]

A maják fejlett naptárrendszert is használtak, ezzel pedig elérkeztünk a világvégekultuszok kulcsmomentumához, a maja naptárhoz – amely tulajdonképpen nem is a saját „találmányuk”, mivel az úgynevezett hosszú számítású naptárat egész Mezoamerikában használták a spanyol hódítások előtt.

A hosszú számítású kalendárium 20-as és 18-as alapon számol, első napként pedig a Gergely-naptár szerinti Kr. e. 3114. augusztus 11-ét jelöli meg – a maja mitológiában ez az emberiség negyedik teremtésének kezdete. A maják korábban egy 365 napos napkalendáriumot (Haab’), valamint egy 260 napos naptárat (Tzolk’in) használtak, az utóbbi 20 darab 13 napos periódusra osztotta az időt. A probléma ezekkel az volt, hogy minden 52. évben újra kellett kezdeni a számolást, hiszen az együttes alkalmazásukkal ennyi idő alatt fogyott ki a különböző jelölhető dátum.

^[11]

Az azték kalendáriumkő, amelyet gyakran tévesen összekevernek a maja naptárral

A maják – és velük együtt a mezoamerikai népek – éppen ezért olyan naptárat kerestek, amellyel hosszabb időtartamokat is pontosan megadhattak, így kidolgozták a hosszú számítású naptárat. Ez már nem csak napok, hanem hónapok jelölésére is alkalmas. A hosszú számítás szintén 20-as és 18-as egységekkel dolgozik: a kin egy napot, a vinál egy hónapot (20 nap), a tun egy évet (18 hónap), a katun 20 évet (7200 nap), a baktun pedig 400 évet, azaz 144 000 napot jelöl.

A maja civilizáció vallása úgy tartja, hogy 13 baktun alatt zajlik le az emberiség teremtésének körforgása: hitviláguk szerint a hosszú számítás kezdetekor történt a negyedik teremtés, amelynek a 13. baktun (13×400 év) leteltével lesz vége. Ez az a dátum, ahol a maja kalendárium „véget ér”, és ahol a világvégét hirdető vészmadarak úgy vélik, mind meghalunk: 2012. december 21-e.

Tipp: Maja herceg síremlékét fedezték fel ^[12]

Az alapvető probléma az, hogy lehetetlen tévedhetetlenül, pontosan megállapítani, hogy a hosszú számítású naptár mely időpontja mely Gergely-naptárbeli dátumra vonatkozik. Legtöbben készpénznek veszik, hogy a 13 baktun 2012. december 21-én ér véget, de igencsak nehéz utánaszámolni, ez pontosan hogyan jön ki. A világvége-teória rajongói biztosan észrevették már, hogy ugyanolyan könnyű a 14. baktun kezdetét 1939-re is kihozni – ez pedig valóban egy sorsdöntő dátum volt az emberiség történelmében. Sőt, a nem kevésbé szavahihető (és hasonlóan fejlett) aztékok a majákkal ellentétben 2011. december 24-ére jelölték a mitológiájuk szerinti ötödik éra végét – a tavalyi karácsony mégis apokalipszismentes volt.

Folytatjuk!