Az élővilág sokszínűsége az esőerdőkben mutatkozik meg a legszembetűnőbben. Ezek a sérülékeny ökoszisztémák együttesen képezik a Föld zöld tüdejét, amelynek fenyegetettsége napról napra fokozódik. 

Ha pusztulásnak indulnak ezek az erdők, nemcsak maga a Földünk lesz szegényebb, hanem az emberiség életében is megfordíthatatlan folyamatok indulhatnak el. Az élővilág sokféleségének gócpontjait „forrópontnak” nevezzük (az angol „hotspot” szó alapján). E helyszínekre mi emberek jelentjük a legnagyobb veszélyt. A biodiverzitás szakértői 25 forrópontot jelöltek ki a világon, hogy védelmüknek nagyobb figyelmet szenteljünk.

A Föld forrópontjai számos endemikus fajnak adnak otthont, olyan élőlényeknek, amelyek természetes állapotban kizárólag egy elterjedési terület határain belül élnek. De minél gazdagabb ismeretekkel rendelkezünk ezen ökoszisztémák sokszínűségéről, annál jobban megérthetjük, milyen fontos ezeknek a természeti rendszereknek a védelme. Ázsia esőerdei számos olyan endemikus fajnak jelentenek mentsvárat, amelyek létéről – mi európaiak – alig értesülünk. A kontinens legértékesebb, ám legnagyobb veszélynek kitett területeit ismertetjük.

^[1]

Indoburma, ahol a víz az úr

Kínát és az Indokínai-félszigetet magában foglaló Indo-Burma gazdag vízivilága világviszonylatban jelentős terület. A folyók vizes, lápos területei nélkülözhetetlenek a helybeli emberek számára, illetve számos madár-, édesvízi teknős- és halfaj itt talált magának élőhelyet. A Tonle Sap („nagy tó”) és a Mekong folyó őrzi a világ legnagyobb édesvízi halfajait. Ezek között megtalálható a mekongi óriásharcsa és a Probarbus jullieni nevű aranyszínű ponty.

A több ezer szigetté aprózódott Szunda-föld

17000 egyenlítő körüli sziget – köztük Borneo és Sumatra – a pleisztocén jégkorszak idején összefüggő szárazföldi területet alkotott, ám mára ez a terület feldarabolódott. Sehol máshol fel nem lelhető orángutánpopulációk élnek itt, jóllehet egyedszámuk folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Két dél-kelet ázsiai rinocéroszfaj utolsó túlélői is megtalálhatók a régióban. A Szunda-föld növény- és állatvilága sajnos az erdőirtás és állatkereskedelem pusztításait nyögi.

A pandák birodalma: Dél-Kelet Kína

Dél-Kelet Kína magashegységeit gazdag mérsékelt övi növényvilág jellemzi, ennek köszönhetően a vidék számtalan fajnak kizárólagos otthonául szolgál. A kisebb méretű vöröspandák és az erre a területre szorítkozó óriáspandák a terület legkülönlegesebb lakói, az utóbbi populáció szinte fel sem lelhető máshol a Földön. A hegységek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be Ázsia folyóinak táplálásában is, a kontinens leghosszabb folyója, a Jangce vizének bősége is e magasságokból fakad.

^[2]

Madarak és kétéltűek buckái: Fülöp-szigetek

Bár szigetein elképzelhetetlenül nagy méreteket ölt a szegénység, biológiailag a világ egyik leggazdagabb országának tekinthető. A 7100 sziget környezeti feltételeinek köszönhetően a terület igen jó adottságú. Bár az „erdőfoszlányok” az erdőirtás következtében pusztán 7%-át borítják az eredetileg forrópontnak kijelölt térségnek, 6000 endemikus növényfaj ma is fellelhető. Az állatfajok közül a madarak és kétéltűek változatosságát lehet kiemelni, itt él pl. egy igen ritka repülőbékafaj, a Rhacophorus pardalis.

Ha lehetőségünk lenne rá, hogy körülnézzünk ezekben az esőerdőkben, valószínűleg kevesen utasítanánk vissza az ajánlatot. Ám ha nem is leszünk Ázsia legkülönlegesebb élőhelyeinek gyakori látogatói, gondoljunk arra, hogy tőlünk, emberektől függ az orángutánok és a vöröspandák sorsa, tőlük pedig a miénk.

Forrás: www.theguardian.com

Képek: rateeveryanimal.com; commons.wikimedia.org (szerzők: Tango 7174; Crisco 1492)

Kapcsolódó anyagaink:

Veszélyeztetett orángutánok új populációjára bukkantak Borneón ^[3]

Esőerdő védi elefántjait ^[4]

A kínai ökoturizmus csírái ^[5]